Olyan egyszerű volt átadni magam neki, mintha csak levegőt vettem volna, de mikor elengedett a nyugalom megszűnt, helyét páni félelem töltötte ki. Nem szóltam, csak álltam a fiúval szemben, aki ellopta a szívem, hagyva, hogy könnyeim utat törjenek maguknak. Jackson megijedt, hirtelen azt sem tudta mihez kezdjen, meg kellett nyugtatnom valahogy.
- Semmi baj, csak egy kicsit elöntöttek az érzelmek. Mindjárt elmúlik.
- Baba, tudom mikor hazudsz nekem. Mi a baj?
- Mégis honnan tudnád? Életemben nem hazudtam neked.
- Ez igaz. Viszont akadt idő, amikor tettettél valamit, amikor teljesen megváltozott a szemed.
- Csak.. félek egy kicsit. Tartok attól, hogy nem fogod bírni, ha mással táncolok, ha a többiekkel lógok, ha valakivel beszélgetek.
- Féltékeny típus vagyok, ezt nem tagadom, de esküszöm, hogy meg fogok benned bízni. Erős vagy, őszinte, és ami a legfontosabb, nem lehet eltántorítani téged attól, amit a fejedbe veszel. Tekintve, hogy elmondtad, mit érzel, azt hiszem eléggé befészkeltem magam a buksidba.
- Akkor nem leszel hisztis?
- Nem. Vagyis... Maradjunk annyiban, hogy igyekezni fogok.
- Köszönöm!
- Hadd legyen két kérdésem! Egy: miért én? Kettő: a többiek?
- Egy: azért te, mert csak. Kettő: Mark és JB tudja, a többieknek vagy elpletykálták séta alatt, vagy nem. Majd ha hazaértek kiderül.
- És mi lesz, ha nem tudják?
- Akkor elmondjuk. - rántottam meg vállam.
- Mert az olyan könnyen fog menni? - nevetett fel.
- Azt nem mondtam. - mosolyogtam én is.
Régen láttam olyan élettel telinek, mint aznap délután. Persze volt értelme a dolognak, hiszen elég korán bepróbálkozott nálam, nem is egyszer utasítottam vissza, de azért meg kell hagyni, hogy az a csók, ami a szobájában elcsattant elég meredek dolog volt, még tőlem is. A srácok egy beszélgetés alkalmával közölték velem, hogy kissé érthetetlenül viselkedem néha, és nem tudják, hogyan reagáljanak bizonyos dolgokra, ha el akarják kerülni a fájdalmat. Nem mellékesen hozzáfűzték, hogy esetenként szabályosan megzakkanok, olyat teszek, ami tőlem nem megszokott, aztán úgy lépek tovább, mintha mi sem történt volna.
- Még mindig nem tudom kezelni az érzéseimet. - utaltam vissza gyorsan a beszélgetés alkalmával kikövetkeztetett okra.
- Tudom. Nem is várom. Elvégre én sem vagyok százas.
- Igen, ezzel tökéletes tisztában vagyok.
- Ezt úgy mondtad, mintha nem is lenne vele semmi probléma.
- Épp azért jó, mert bajos. Izgi, hogy az esetek hatvan százalékában nem tudom, ordítani vagy nevetni fogsz-e a beszélgetés végén.
- Izgi... Hát ezt sem mondták még rám...
- Hát az nem az én bajom.
- Ide figyelj, te gonosz nő! Ha még egyszer ilyet mondasz, kiszorítom belőled a szuszt is.
- Azt megnézem, Kocka!
- Na gyere csak ide!
- De nem ám!
Felvette startpozíciómat és futásnak eredt, ahogy én is. Végigkergetett a lakáson, többször is, aztán egy ügyes mozdulattal elkapta csuklómat és mellkasához rántott. Olyan erősen szorított, amennyire csak tudott, míg fuldoklást majd halált tettettem. Épp a kezében lógtam, ő pedig nyakon csókolt, mikor résnyire nyílt az ajtó és Mark feje megjelent, aztán szélesre tárta és nevetve kiabálni kezdett.
- Legalább ne a nappali közepén fald fel, te böszme!
Jackson nyakamba fúrta arcát és morogni kezdett, de senki sem értette, hogy mit.
- Na mi az, nincs mondandód?
- Nem látod a mondandómat, ember?
- Hallani is akarom.
- Az enyém! - kapott fel és pörgetett meg a rapper. - Az enyém ennek a pici, cuki, nagyszájú, szemtelen csajnak a szíve. Ti meg nyaljatok sót! - öltött nyelvet Markra és JaeBumra.
- Mi van? - morrant fel a két címzett. Megkergették, a földre döntötték és alaposan vállba verték mindketten, ezután felkaptak és a kanapéra dobtak engem, ahol alaposan megpuszilgattak, ezzel felbőszítve újdonsült barátomat. Morogva támadt társaira, akik teli torokból nevetve menekültek a "vérszomjas" fiú elől. Vagy egy órán keresztül ment a kergetőzés. Hol a fiúk cukkolása, hol bosszú okán, hogy aztán a sértett is revansot akarjon venni és újraindulhasson az egész. Közben Junior, BamBam, YoungJae és Yugyeom mellém telepedett, gratulált, jókat kívánt, aztán ők is beszálltak a játékba, én pedig olvasni kezdtem egy tankönyvet.
- Mit csinálsz, Kiscica? - vágódott mellém JaeBum.
- Meow, tanulok.
- Szóval tényleg tanulni akartál?
- Igen, leader. - lövelltem felé szememmel gyilkos villámokat.
- De azért még bírod a fejem?
- Persze, te buta!
- Nagyon helyes! Segítsek tanulni?
- Nem kell, ez angolul van. JYP szerint fel fogom törölni a padlót a sulival.
- Tényleg, most akkor hova is mész majd?
- Egy internacionális iskolát választottak nekem, ahol jól fog jönni a nyelvtudásom és nem lesz gond a többi tantárgy beli elmaradottságommal sem. Az első napomon majd írok egy tesztet, ami megmondja, milyen osztályba kell kerülnöm.
- Menni fog?
- Arra gyúrok. De nem túl vészes egyébként, azt hiszem, koromhoz illő osztályba fogok kerülni. Remélhetőleg csak egy évet kell majd a suliban töltenem.
- Annak örülnénk, akkor cipelhetnénk magunkkal. Jut eszembe, holnap mv forgatás lesz. Csak minket hívtak, mert ugyebár táncosok csak a színpadon szoktak lenni, úgyhogy egyedül leszel.
- Túlélem... Na, mindenki húzza fel a hátsó felét edzeni! - kiáltottam el magam.
- Nemár! - nyávogtak fel mind a négyen, mire szigorú arcot vágtam, és párnával kezdtem dobálózni.
Nagy nehezen átöltöztek, felbattyogtak az edzőterembe, hogy megkínozhassam őket, másfél órával később pedig szabályosan végigfolytak a lépcsőkön. Junior és JB párban dolgozott az edzésen, és egy óvatlan pillanatban a leader intim közelségbe került Jr cipőjével. Ennek hála elájult, bedurcált, és vérző orrát fájlalva fenyegette halállal szegény srácot, aki mögém bújva nevetett vezetőjén. Cserébe többet kellett dolgoznia, mint társainak, így ő szidta legtöbbet a hónapok óta rossz liftet. A lakásba érve hárman eldobták magukat a nappaliban, míg én a konyhába cipeltem JaeBumot és elláttam.
- Ma már másodszor kell engem ápolgatnod.
- Még szerencse, hogy téged. A többiek csak rinyálnának.
- Au, ez fájt!
- Pont így.
- Oké, csendben maradok.
- Nem muszáj. Csak ne hisztizz!
- Jól van, na, akkor is orrba talált az a béna!
- Nem hatottál meg.
- Akkor mondom másképp. Holnap forgatunk, nekem meg kis híján eltört az orrom.
- Majd azt mondod, hogy megvert. - kuncogtam nyelv-kiöltve.
- Te egy szörnyen gonosz törpe vagy.
- Mondj újat!
- Utálni fognak a tanárok.
- Ami azt illeti, ezt sejtettem. Kicsit túl nagy a szám, kicsit túl őszinte vagyok, kicsit hiányos a koreaim. Nem leszek kedvenc. Egyébként nem lesz baj az orroddal. Mármint, fájni fog, de kizárt, hogy észrevegyék. Majd előre leosztunk mindenkit, hogy ne piszkálják a nózid.
- Ezt mondd mégegyszer!
- Nózi.
- Elolvadok. Hogy lehet ilyen cukin beszélni?
- Nem cuki, hanem hibás. De nem tudom másképp ejteni.
- Nagyon édes, de tényleg!
- Hiszek neked. De most tűnj el fürdeni, mert teljesen le vagy izzadva.
- Rabszolga hajcsár.
- Problémád van vele? - tettem csípőre a kezem.
- Isten ments! Még a végén megversz.
- Kitelik tőlem.
Jackson jelent meg az ajtóban, boldogan mosolyogva vette felém az irányt, JB pedig gyorsan kislisszolt a méretes konyhából.
- Szia Baba!
- Szia Bambuszevő!
- Leápoltad?
- Egyben marad. - bólintottam. - Te rendben vagy?
- Fájnak az izmaim, de nem vészes. Még csak három napja csináljuk, de máris egész jól bírom az izomlázat. Viszont az edzést magát még nem annyira.
- Tudom, de mindannyiótoknak vannak még hiányosságai. Majd alakul a dolog, elvégre három nap az csak három nap. Még bőven van időtök kemény csávókká válni.
- Mikor leszünk olyanok mint te? Hogy rezdületlen arccal és testtel bírjuk a fájdalmat?
- Nagyjából egy év. Maximum tíz.
- Hűha, ez aztán intervallum.
- Tudom. De emberfüggő a dolog. Na meg idő. Nem szabad abbahagynotok az edzést körutakon sem, mert ha a szervezet kiesik a ritmusból, integethettek az addigi melónak. Ah, én is edzeni akarok már!
- Jaj, ne csináld már! Hónapokig feküdtél kómában, és még csak meg se kottyant. Ez már nem dob rajta.
- Te könnyen beszélsz, Hajasbaba, nem neked kell úgy tenned, mintha fájna a mozgás.
Lebillentettem fejéről a sapkát és összeborzoltam, mire nevetve szorított izzadt mellkasához passzírozni.
- Jackson, ne! Oppa! Hagyd abba!
- Meg még mit nem! Megérdemled a kínzásért.
- Miféle kínzás?
- Amit az edzőteremben művelsz velünk.
- Ya! Nem kötelező.
- Na ne durcizz pici lányka! Tudod, hogy odavagyok érte.
- Na persze. Megbánod még, ne aggódj!
- Van valami, amit meg kéne beszélnünk.
- Igen?
- A nyilvánosság előtt...
- Nem vagyunk együtt, csak ugyanúgy imádlak, mint a többieket, és még csak véletlenül se lássák a dolgot?
- Igen. Utálom, de JYP csak így engedi a dolgot. És még valami: A másik főnököd egy kicsit berágott a dolog miatt.
- Hogy érted, hogy berágott?
- Hát szóval... Elég mérges. Nem tudom, miért, de az igazgató szerint szinte felrobbant a feje, mikor elmondta neki.
- Értem. Akkor majd óvatosabb leszek vele.
- Bocsi, már most bonyodalmat okozok.
- Már megszoktam.
Alig értem a mondat végére, mikor megcsörrent a telefonom. A kijelzőre pillantva Yang főnök nevével találkoztam. ’Mi a...? Talán ordítani akar?'
- Halló?
- Holnap tízkor legyél a cégépület előtt! Halványkék ruhát és fekete magassarkút viselj!
Válaszolni sem hagyott időt, egyszerűen csak kinyomta a telefont, én pedig kerek szemekkel lestem a készüléket.
- Milyen szín a halványkék?
- Fogalmam sincs.
- FIÚK! MILYEN SZÍN A HALVÁNYKÉK?
- MINEK AZ NEKED? - kiáltott vissza Junior.
- KELL HOLNAP DÉLELŐTTRE EGY HALVÁNYKÉK RUHA.
- Akkor megyünk vásárolni, ugyanis olyanod nincs.
- Már megint?
- Ha egyszer kell, akkor kell. Egyébként miért is van rá szükség?
- Mert Yang főnök azt mondta, legyek holnap tízkor fekete magassarkúban és halványkék ruciban a YG előtt.
- De minek?
- Azt nem óhajtotta közölni. Egyszerűen lecsapta. - vontam vállat.
- Akkor öltözz!
Két órával később fáradtan, nyűgösen, kerek egész egy szatyorral léptünk be a lakásba, Junior pedig kapásból panaszkodni kezdett.
- Ennek a csajnak semmilyen halványkék nem áll jól. Kínszenvedéses kivégzésnek mondanám a mai vásárlást. Semmi, de semmi, de semmi nem illett rá. Ahhhw!
- Egyetértek az előttem szólóval. - vágódtam mellé a kanapéra. - Miért kell nekem lánynak öltöznöm? Ez már gyilkosságszámba megy. Szoknya, magassarkú, pipere... Minek ez a nőiességhez? Ember vagyok, nem barbibaba.
Mark a semmibe révedve kezdett beszélni.
- Viszont itt azt tekintik igazán nőiesnek, aki kencéket használ és tűsarokban tipeg. Legalábbis a többség szerint. Részemről, jobb kedvelem, ha fiús felsőt hord meg fullcap díszeleg a fején, és akkora a szája, mint neked.
- Ugye nem a csajomnak bókolgatsz épp?
- Csak leírtam az általam kedvelt típust.
- Ah, zavartok, így is épp elég nyűgös vagyok. Rossz előérzetem van a holnappal kapcsolatban.
- Rossz előérzeted? - kiáltottak szinte egyszerre.
- Ez ennyire nagy cucc?
- Baba, neked valahányszor rossz előerzeted támadt, mindig balul sült el valami. És a legtöbbet nem te okoztad. Ha úgy gondolod, valami nem jó, akkor valami nem jó. - magyarázta Jackson.
- Úgyhogy ki vele, mi a baj? - tetézte meg Junior.
- Van egy olyan érzésem, hogy Yang főnök át akar vágni a palánkon. Mintha valamit tervezne. Meg eleve, itt van ez a halványkék ruha mizéria? Miért éppen ő választotta ki, mit vegyek fel? A másik kérdés pedig, hogy miért épp az épület előtt kell megjelennem? Hogyhogy nem az irodájában vagy a bejárati csarnokban?
- Jogos kérdések.
- De sajnos nem tehettem fel őket, mert letette a telefont. Ha felhívom, akkor meg csak leüvölt és rám csapja. Azt hiszem, holnap nagyon keresztbe tesz nekem. - 'Vagy az egész társaságnak....'
- Nos, reméljük, ezúttal tévedsz, Picúr. Nem örülnék, ha valami gáz lenne csak mert pikkel rád YG.
- Szerintem senki sem örülne neki. Mindegy. Elmegyek aludni. Umm, valaki lenne olyan aranyos, hogy eljuttat a cégépületig holnap?
- Örömmel jelentkezem önként! - dobta fel a kezét azonnal Mark, mire Jackson szeme villámokkal tele villant az önkéntesre.
- Köszönöm. Akkor holnap találkozunk. Jó éjt mindenkinek!
- Ma nem takarsz be, Noona? - jelent meg a konyha ajtajában Bam feje.
- Nem, BamBamie, ma nem. De a puszidért ide jöhetsz.
A majdnem-legfiatalabb kölyök boldogan ugrált el a kanapéig, csukott szemmel hajolt hozzám a megszokott esti homlokpusziért, aztán mosolyogva egyenesedett ki és passzírozott minden erejével mellkasának. Megcsipkedtem hasát, ő pedig vinnyogva engedett el, míg a srácok olvadt tekintettel nézték a jelenetet.
- Olyanok vagytok, mint egy kölyök az anyjával - jelentette ki JaeBum mosolyogva.
- Az jó, mert BamBamnek anyapótlékként raktározódtam el. Ezek szerint sikerrel vettem a feladatot.
- Te amolyan csapatanya lettél. Hiába vagy fiatal és tapasztalatlan bizonyos dolgokban, mégis védesz mindenkit, rendet teremtesz a veszekdők közt, hozzá vágod a papucsod a nagyszájúhoz, etetsz, szeretgetsz, kordában tartasz mindenkit. Totál a második anyánk lettél, még ha nem is akartad.
- Csak próbálom valahogy viszonozni mindazt, amit tőletek kapok.
- Na jó, elég a nyáladzásból, indulj aludni Mini! Hosszú lesz a holnap. - borzolt össze Yugyeom.
- Megbeszéltük, Colos.
- Ez ronda volt.
- Felesleges laposan pislognod, tudom, hogy nem haragszol.
- Tudom, tudom...
- Helyes. Jó éjt!
- Jó éjt!
- Olyan jó hallgatni a kórusotokat.
Mosolyogva tértem aludni, ugyanakkor remegő szívvel. Hiszen Yang főnök állítólag haragudott, a telefonhívás is szokatlan volt tőle, és ott volt még az az apróságnak nem nevezhető pont, hogy a YG épülete előtt kellett megjelennem. Erősen tartottam a másnaptól.
Mint utólag kiderült, nem ok nélkül.
