Estére a srácok kitalálták, hogy menjünk el bulizni, és bár semmi kedvem nem volt hozzá, Mark unszolására belementem. Megcéloztuk a legmenőbbnek titulált szórakozóhelyet, VIP asztalt szereztünk, amin egyébként meglehetősen jót nevettem, lévén hogy a BigBang közvetlen közelében töltöttem napjaim nem kis százalékát, táncoltam a fiúkkal, szerencsére anélkül, hogy újdonsült férjem szeme villámokat szórt volna valamint megkóstoltam egy rettenetes ízű löttyöt, amit ők vodkának és pedig kínzásnak neveztem. Az est tetőpontja azonban az volt, amikor Jacksonnal a táncparkettről visszatérve azzal találtam szemben magam, hogy Junior pénzt nyom Mark kezébe.
- Gratulálok apám, nem hittem, hogy tényleg beadja a derekát.
- Hogyan?
- Oh, Yuseong, nem láttalak. - nézett rám Junior kikerekedett szemekkel, kezét maga elé emelve.
- Ki adta be a derekát, hmm?
- Tudod, mi csak.... Kérlek, ne haragudj ránk, hülyeség volt, de mi... Fogadtunk egymás közt és tök nyolc, ki nyer így is úgy is Mark kapta volna a pénzt és ő nem tudott róla, esküszöm, de szóval mi arra fogadtunk, hogy ti ketten.... Hogy te meg Mark... Én esküszöm, hogy nem tudott róla, tényleg, kérlek ne haragudj rá!
Hirtelen nem tudtam eldönteni, igazat mond-e, mert Mark arcán meglepettség és bűntudat tükröződött, így inkább szó nélkül elhagytam a füstös szórakozóhelyet. Úgy éreztem, menekülnöm kell, és meg is tettem. Nem figyeltem az útra, sem az emberekre akiknek nekimentem, csak haladni akartam, bármi áron. Végül a parton kötöttem ki, gondolkodás nélkül besétáltam és a víz alá merültem, minden erőmmel azon voltam, hogy lenyugtassam magam. Csak ültem a sekély óceánban, amikor pedig elfogyott a levegőm a felszínen kezdtem lebegni. Jól esett a langymeleg víz, a szél borzongató hidege és a lebegés, ezért megnyugvást keresve arra kezdtem figyelni, hogy milyen ritmust diktálnak a hullámok, merre visz a sodrás, milyen hangokat hallani a víz alatt, milyen érzés amikor kezdek kifogyni az oxigénből és hogy hat rám az a béke, amit mindez megteremt körülöttem. Órákon át lebeghettem igyekezvén parközelben maradni, nem is figyelve az időre vagy arra, hogy valószínűleg mind a hét fiú engem keres, míg valaki meg nem ragadta a karomat és a part felé nem kezdett húzni.
- Ki vagy és mi a frászt csinálsz?
- JaeBum és kiviszlek a partra, még mielőtt elúszol előlem te lökött nőszemély. Tudod mennyi helyen kerestünk, míg te itt élvezkedtél az óceánban? Észnél vagy egyáltalán, hogy egy idegen helyen így elrohanj előlünk? Lényegesen gyorsabb vagy mint mi, igen, tudjuk, vettük az adást, de legközelebb legalább hagyd meg nekünk az esélyt, hogy utolérjünk, ahelyett, hogy órákon át tartó gyomorgörcsöt okozol mindenkinek!
Monológja alatt felálltam a vízben és követni kezdtem, kiértünk a partra és ő hozzám vágott egy törölközőt.
- Honnan szereztél törölközőt?
- Tényleg ez a legfontosabb?
- Csak egy kérdés volt JB, nem kell érte leharapni a fejem. Mellesleg nem kell ennyire féltenetek, visszatalálok a hotelhez és különben sincs semmi, ami kárt tudna bennem tenni, tehát felesleges volt azon izgulnotok, hogy mi van velem. Nagylány vagyok, tudok vigyázni magamra.
- Na persze. Aztán a rendőrségről kell előszednünk, mert agyonversz valakit aki hozzád mert érni. Ne etess. És különben is, akkor is jogunk van aggódni, ha tisztában vagyunk a képességeiddel, mert nagyon is fontos vagy nekünk, úgyhogy most szedd össze magad és indíts a szállásra vagy esküszöm hazáig fogom rugdalni a formás kis feneked, te önfejű tyúk!
- Minek, hogy megint hallgathassam Junior eszeveszett makogását miközben Mark bűnbánó fejjel ücsörög mellette? Meg még mit nem! Inkább lebegek még itt egy kicsit, te meg elmondhatod nekik, merre vagyok.
- Ne tedd itt a sértődött királylányt, hanem szedd a lábad és ha mindenképp revansot akarsz venni, ütlegeld meg inkább a barmokat, mert idefagyok!
Szememet forgatva indultam el, tekintetétől kísérve.
- Nem fogok elszökni, nem kell bámulnod. - vetettem oda félúton, mire pír jelent meg az arcán. "Most miért vörösödött el? Ahh, soha nem fogom megérteni, az egyik percen még ordít velem, a következőben meg úgy néz ki mint egy megszeppent óvodás."
- Yuseong!
- Tessék?
- Előre is bocs, és kérlek, ne verj meg!
- Miért vernélek meg?
Nem válaszolt, csendesen kísért a hotelig, míg én azon kattogtam, mi okom lenne megütni őt. Kinyitotta nekem a lakosztály ajtaját, Mark az ajtóban állt és felém nyújtotta kedvenc melegítőmet, melyben elrejtett egy adag fehérneműt is, én pedig rá sem nézve a fürdőbe léptem és átöltöztem, majd megszárítottam a hajam. Mikor kiléptem a nappalival egybekötött hálóba már mind a heten a kanapén és az előtt ücsörögtek. Végignéztem a társaságon és kis híján tátva maradt a szám. Jackson, Junior, BamBam, YoungJae és Mark arcán a régebben oly gyakran látott, verekedés utáni piros foltokat véltem felfedezni, JaeBumot jobban szemügyre véve pedig észrevettem keze friss sebeit és a szokottnál enyhén görnyedtebb tartását. Összehúzott szemmel ültem le a velük szembe állított fotelba és vártam, hogy valaki beszélni kezdjen.
- Ne haragudj, ezzel túl messzire mentünk. - szólalt meg végül Jackson.
- Ami azt illeti viccnek szántuk, de utólag belegondolva nagy baromság volt és rendkívüli tiszteletlenség. Nagyon sajnáljuk mind a négyen. - folytatta BamBam, míg a többiek bólogattak.
- Tehát négyen voltatok benne.
- Igen. Mark tudomást szerzett róla Jacksontól nemrég, ezért tűnhetett úgy, mintha ő is benne lett volna, de kérlek hidd el, nem akartunk neked kellemetlenséget okozni ezzel, egyszerűen előtört belőlünk a tinédzser, és nem bírtuk visszafogni magunkat.
- Junior, nem érdekel. Cseppet sem zavart volna a fogadás, ha tudok róla, de ez így felháborítóan mocskos akció volt velem szemben és én érzem magam rosszul amiatt, ami köztem és Mark közt történt. Szabályosan szégyellem magam és ezt nektek köszönhetem. A barátotoknak lehetett volna egy rendes házassága, de nektek sikerült elintéznetek, hogy esélye se legyen rá. Lehet gratulálni egymásnak, ha kell még én is hátba veregetlek titeket szívesen. És ennek te is részese vagy, drágám, tekintve hogy benned sem volt annyi, hogy elmondd. Ügyesek vagytok, fiúk.
- Yuseong, kérlek ne mondd ezt! - pattant fel Mark.
- Sajnálom. Az őszinteséged nekem fontos volt, rendkívül fontos, de jelenleg úgy érzem, soha nem fogsz nekem igazat mondani. Hogy lettetek foltosak? - fordultam kérdésemmel YoungJaehez.
- JaeBum mindenkinek kiosztott egyet, amikor megtudta.
- És ő hogy sérült meg?
- Megpróbáltuk lefogni.
- Értem. Akkor most örülnék, ha megtennétek, hogy távoztok. Mind. - néztem mélyen Mark szemébe.
A maradék hat fiú is felállt és kisétált, újonnani férjem viszont dermedten állt a szoba közepén nem eresztve tekintetemet.
- Miért bámulsz?
- Reggel még szerettél.
- Most is szeretlek és nehéz lenne elmondani, mennyire fáj, hogy nem voltál velem őszinte. De szerencsére el tudom nyomni az érzelmeimet, eléggé kiképzett már rá az élet. Ha nincs több mondandód....
Kezemet az ajtó felé emelve jeleztem neki, de továbbra sem moccant. A feszültség lassan tapinthatóvá vált kettőnk közt, halkan hallottam, ahogy Mark szíve egyre hevesebben ver, de nem voltam hajlandó átadni magam az érzésnek, hogy meg kéne ölelnem őt.
- Tudod te, milyen rég akartam melletted lenni? Van fogalmad róla, mennyi igyekezetembe került elérni, hogy elég komolyan vegyél engem? Vagy hogy mennyit szervezkedtem, hogy végül nekem mondj igent, hogy nyerhessek pár évet veled?
- Nem.
- Többet küzdöttem érted, mint azt el tudod képzelni, te pedig kizársz, mert ejtettem egyetlen buta hibát? Senki sem tökéletes, te sem vagy az. Legalább van egy halvány sejtésed arról, mennyire fájt nekem, ahogy te ehhez az egészhez álltál? Hogy mennyire kínzott a puszta tény, hogy kötelességnek tekintettél? De nem adtam fel, harcoltam, hogy belém szeress, ez semmit sem jelent? Kiálltam érted a családommal szemben, mindig minden tekintetben maximálisan igyekeztem teljesíteni, folyamatosan lestelek, hogy megadhassam azt, amire kimondatlanul is vágysz, bármit megtettem a kedvedért, ugrásra készen vártam, hogy végre észrevegyél az elmúlt hónapokban, és egy oltári véletlen miatt most nem tartasz elég jónak magadhoz?
- De, mindössze a kelleténél nagyobb erővel vágott mellbe a tény, hogy a férjem tudott arról, hogy fogadtak ránk. Szeretném egyedül feldolgozni, remélem nem probléma. De ha jobban belegondolok, maradj csak nyugodtan, idefelé jövet láttam egy edzőtermet, talán még nyitva van. Ha már Denis nincs itt, hogy valakit megverhessek...
- Menj, tedd amit jónak látsz! Csak ne felejtsd el, hogy én ITT várok rád és arra, hogy visszatalálj hozzám.
Felálltam és az ajtó felé indultam, mikor utánam szaladt, pénzt nyomott a kezembe, hogy beengedjenek és ki tudjam fizetni az esetlegesen okozott károkat, majd hagyott elmenni, ezzel időt adva arra, hogy kitomboljam magam. Éreztem egy tekintetet a hátamon, ismerős lépteket is hallottam, de nem voltam hajlandó felfigyelni rá, így amolyan személyi testőrrel a nyomomban hagytam el a szállodát és sétáltam vissza a konditeremig.
Mindvégig figyelt a terem tükörfalának másik oldaláról, de nem zavartattam magam, hasadásig bokszoltam egy zsákot, lefutottam néhány kilométert, aztán vettem egy gyors zuhanyt és kiléptem a friss levegőre. Követőm azonnal rám terített egy pulcsit és csuklómat foga elkezdett a szállodával ellentétes irányba húzni.
- Hova megyünk?
- Eszünk valamit.
- Nem vagyok éhes.
- Akkor is enned kell, mert ebéd óta nem láttam, hogy egyetlen falat is lecsúszott volna a torkodon, márpedig ha egy ilyen edzés után nem pótolod az energiát még a végén rosszul leszel. Tehát eszel, nincs vita.
- Egyáltalán miért követtél?
- Hogy ha hülyeséget csinálsz itt legyek.
- Talán nem bízol bennem?
- Erről szó sincs, ellenben szeretném, ha ma hazaérnél anélkül, hogy kalamajkát kevernél. Jut eszembe, legalább Marknak bocsáss meg!
- Ezt hadd döntsem el én.
Berángatott egy elegánsnak tűnő étterembe, elmagyarázta, hogy mit szeretnénk, még ételt is választott nekem. Csendben vacsoráztunk, közben szúrós pillantásokat küldött felém.
- Tudom, hogy látod hogy nézek.
- Te pedig tudod, hogy nem hatsz meg vele. Hagyd hogy megrágjam a történteket, felesleges ez az egész.
- Ne bántsd őt, nagyon sokat dolgozott érted és a jövőben is mindent meg fog tenni hogy a kedvedben járjon.
- Miért véded?
- Mert ha már voltam olyan cuki, hogy összehozzalak titeket, legalább ne legyen felesleges a gesztusom. Nehéz eset vagy, ezt aláírom, gyakran nem is veszed észre, mi zajlik körülötted, de biztos vagyok benne, hogy tudod, miről beszélek. Ne érts félre,szívesen tettem, de ha itt feladod, nem állok jót magamért. Nem fogom hagyni, hogy kizárd Markot, mert azzal nem csak neki okoznál fájdalmat, hanem mindenki másnak is, nem is beszélve arról, menyire visszavetnéd vele a csapat munkáját. Úgyhogy tarts ki mellette, akkor is, ha most nehéz. Neki sem volt mindig könnyű.
- Ez most kampánybeszéd, vagy mi?
- Yuseong, az isten szerelmére, legalább fogd fel amit mondok!
- Felfogtam. Minden egyes szavadat értettem, nem mintha eddig ne tudtam volna neki mennyire nehéz lehetett, de akkor is egy teljes percig beszéltél folyamatosan. Legalább segíts elviccelni a dolgot, rendben?
- Rettenetesen önfejű vagy.
- Igen, tudom, ma már hallottam is egyszer, épp csak nem hat meg. Ha már ennyire támogatod, legalább segíts nekem megbocsátani!
- Oké-oké, mit szeretnél, mit tegyek?
- Nem tudom, majd alakulnak a dolgok. Bár kezdetnek nem árt, ha nem hagyod, hogy hisztizzek. Egyszerűen szólj rám, ha nem úgy viselkedem, ahogy azt szerinted kellene, illetve jogos, rendben?
- Megbeszéltük. Most pedig fejezd be a vacsorát és menjünk vissza, mert lassan négy órája eljöttünk, Markot pedig valószínűleg már felőrölte az idegbaj.
- Miért, mennyi az idő?
- Éjjel kettő.
Viszonylag nyugodtan sétáltunk a hotel felé, bár beszélgetni nemigen volt kedvünk, inkább csak néztük a kirakatokat és haladtunk a cél felé. A recepción kulcsot kértünk a nászutas lakosztály ajtaja előtt pedig halk búcsút véve egymástól túlléptünk a napon. A lehető legkevesebb zajt keltve magam körül benyitottam, csendesen zártam az ajtót, de óvatoskodásom feleslegesnek bizonyult, ugyanis a zuhanyzóban égett a villany és csobogott a víz. Gyorsan ruhát váltottam majd az ágy szélére ültem és kezembe vettem a könyvet, amelyet otthon, Koreában együtt olvastunk esténként. Mark kilépett a fürdőből, elém ült a földre és halvány mosollyal arcán felém nyújtotta az addig fején nyugvó törölközőt.
- Megszárítasz?
- Ez a kérdés ismerős.
- Szeretem, ahogy kidörzsölöd a vizet a hajamból. Közelebb érzem magam hozzád olyankor és egyébként is jól esik.
Titkon mosolyogva alaposan megtöröltem haját, átmasszíroztam picit a fejbőrét is, majd visszaterítettem fejére a törölközőt. Kezei közé fogta enyémeket, gyengéd csókot lehelt mindkettőre, aztán elvéve mellőlem a könyvet az ágyra mászott és elhelyezkedett.
- Olvasunk egy kicsit?
- Mintha meg akarnál szelídíteni.
- Igyekszem. - bólintott. - És hiányzik a közelséged, hogy nyugodtan hozzám bújj és velem legyél picit. Hogy olyanok lehessünk, mint eddig. Tényleg sajnálom, hogy nem szóltam neked, butaság volt. Meg fogsz nekem bocsátani?
- Igen, meg fogok. Hadd nézzem az arcod!
- Nem vészes, nem is fog látszani, azt hiszem. Au, ne piszkáld!
- Nem vészes, mégis fáj?
- Persze hogy fáj, tudod te mekkorát tud JB ütni? Nagyon megedzetted, tényleg komolyan veszi az esti tornaórákat.
- Lehet, hogy neked sem ártana. Hátha nem fájna ennyire most.
- Majd megpróbáljuk, rendben?
- Most mindenbe belemennél, mi? - mosolyogtam rá, mire csak nagy levegőt véve bólintott egyet.
- Akármibe, akármikor, ha összeveszünk, ha nem, ha haragszol, ha mosolyogsz, ha sírsz, ha csak úgy simán kedved támad valamihez. Talán még akkor is, amikor én vagyok mérges rád.
- Hmm. Mark, eszembe jutott valami edzés közben.
- Ki vele!
- Ha mi már találkoztunk évekkel ezelőtt, hogyhogy nem tudta senki a nevem, mikor felébredtem? Már úgy értem, te tudtad, hogy ott vagyok és gondolom bemutatkoztam neked anno, így nem igazán értem, miért nem mondtad el nekik, hogy hívnak?
- Mert nem szeretted a neved. És érdekesnek találták volna, ha közlöm, hogy te vagy Drága, a vad harcos. Nem?
- Lehet benne valami. Bár azért a Yuseong sem kevésbé érdekes. - mosolyodtam el visszaemlékezve a napra, mikor a BigBang elnevezett.
""Miután mindenki megreggelizett és együttes erővel lenyomtak pár falatot a torkomon körbe ültünk a kanapén és a fotelokban, hogy nekilássunk nevet keresni nekem. Eleinte gyakori neveket próbálgattak, de mindről elkönyvelték, hogy nem illik hozzám. Úgy döntöttek, valami engem jellemző, a helyzetemhez illő név kellene.
Szééép nagy koreai vita alakult ki köztük, míg én csendesen vártam az ítéletet.
- Csajszi, mit szólsz a Yuseonghoz? - fordult felém YoungBae.
- Yuseong, Yuseong - ízlelgettem a nevet. - Tetszik!
Ez esetben gratulálok, Yuseong, elneveztünk téged.""
'Park Yuseong. Még mindig tetszik a csengése.'
Észre sem vettem, hogy elaludtam, szimplán csak hirtelen világos lett és Mark puha érintését éreztem arcomon. Nagy nehezen kinyitottam a szemem, bár minden tagom tiltakozott még fel is ültem és körbe pillantottam.
- Jó reggelt, Baba! Kellemesen aludtál?
- Igen, de nem eleget. Te?
- Én inkább téged bámultalak. Valahogy más voltál, pont úgy aludtál, mint eleinte, mikor egy szobába kerültél velem. Valami rosszat álmodtál?
- Nem, semmi ilyesmi. Biztos csak az esti edzés miatt volt. Nem igazán kíméltem magam.
- Éhes vagy?
- Mint a farkas. Ahh, nem szabadott volna teli hassal lefeküdnöm.
- Ettél is edzés után?
- Igen. Akadt egy hűséges követőm, aki megtömött miután kiléptem a konditeremből. Na meg persze ezerrel traktálta belém a szöveget, hogy legalább neked kegyelmezzek.
- Ki volt az?
Már épp válaszolni akartam, mikor kopogtattak a lakosztály ajtaján majd JB rontott be boldogságtól ragyogó arccal, kezében egy papírzacskóval.
- Na gerlepár, megvolt a békülős szex?
- JaeBum, húzz innen! Semmi közöd hozzá és egyébként is hajnalban ért vissza.
- Jól van na, csak gondoltam feldobom a hangulatot. És ha már ilyen csodás ötlete támadt a te kedvenc leaderednek, most szépen szót fogadva magadra kapsz valamit, csinire öltözteted a nejed is és találkozunk a recepciós pultnál tíz perc múlva.
- Legyen negyven! - Szóltam bele a monológba. - Szeretnék lefürdeni.
- Jó, rendben, de csak mert kómás fejed van. Utána szépen elbattyogunk reggelizni és játszunk valamit a városban.
- Mégis mit? - Nézett rá értetlenül Mark.
- Az egyelőre titok, de élvezni fogjátok. Na, kapjátok össze magatokat!
Puszit dobott felénk majd ugyanolyan lendületesen, mint ahogy belépett az ajtón, távozott is.
- Mark, nem tudod, mitől van ennyire bezsongva?
- Nem, de azt hiszem jobb, ha szót fogadunk, tartok tőle, hogy ha elrontjuk a hangulatát megint behúz egyet.
- Oh, ne félj, - legyintettem, - majd én megvédelek te kis gizda popsztár.
- Hogy gizda? Na gyere csak ide!
