10.Fejezet

Miután mindenki megreggelizett és együttes erővel lenyomtak pár falatot a torkomon körbe ültünk a kanapén és a fotelokban, hogy nekilássunk nevet keresni nekem. Eleinte gyakori neveket próbálgattak, de mindről elkönyvelték, hogy nem illik hozzám. Úgy döntöttek valami engem jellemző, a helyzetemhez illő név kellene.

Szééép nagy koreai vita alakult ki köztük, míg én csendesen vártam az ítéletet.

- Csajszi! Mit szólsz a Yuseonghoz? – fordult felém YounBae.

- Yuseong, Yuseong – ízlelgettem a nevet. – Tetszik!

- Ez esetben, gratulálok, Yuseong, elneveztünk téged.

- Cool – vigyorogtam.

Kopogtattak, T.O.P az ajtóhoz szaladt, hogy kinyissa. Egy adag fiatal fiú és lány lépett be rajta. Meghajoltak a srácok előtt, majd elindultak a táncterem felé. JiYong megfogta a csuklóm és elindult utánuk. Gyorsan bemelegítettünk a többiekkel, majd Ji közölte, hogy ma velük fogok táncolni, jól elrejtve köztük. Amíg a táncosok próbáltak, JiYong nekem kezdte tanítani a lépéseket.

- Egy, két, há’, négy. Egy, két, há’, négy. Nagyon jó. Most egyedül. Egy, két, há’, négy. Egy, két, há’, négy. Gyorsan tanulsz, ez tetszik.

- Csak a tüdőmet köpöm ki közben. – lihegtem.

- Az nem baj, segít számolni, Lélegezz a ritmusra. A következő részlet így néz ki, figyelj!

Addig tanultunk és gyakoroltunk, míg majdnem minden mozdulatom jó nem volt. Ekkor beállított a táncosok közé és elkezdtünk velük is gyakorolni. Tetszett, jól éreztem magam és élveztem, hogy kifulladok a mozgásban, ami egyre több energiát adott.

Nem tudom, mennyi ideje gyakorolhattunk, mikor benyitott hozzánk egy kissé talán túl élénken öltözött nő, nyomában kamerával és a srácokkal.

- Ohh, G-Dragon, nagyon örülök, hogy látlak. Látom, hétvégén is gyakoroltok. Nagyon helyes, nagyon helyes, biztosra kell menni a nagy turnén. Mondd, megmutatnátok a táncot nekünk?

- Persze, természetesen. Akkor kezdhetjük? Egy, két, há’ és!

Táncolni kezdtünk, Ji diktálta az ütemet, hangosan szólt a zene, mi pedig precízen kiviteleztük a mozdulatokat.

- Nahát, ez rrrrremek volt! Gratulálok! – tapsikolt a nő.

- Köszönjük szépen! – hajolt meg JiYong.

- Ugye, megismerhetjük a táncosokat? – Ji elgondolkodott ugyan, de végül felénk bólintott.

- Csak tessék!

A fiúk összenéztek, majd Jire meredtek, mire ő széttárta karjait. Eközben a furcsa ruhás nő mindenkihez odament kérdezgetni kezdte őket koreaiul. Mikor elém lépett a kamera hirtelen az arcomban kötött ki, ő pedig feltette ugyanazt a kérdést, mint a többieknek.

- Yuseong. – mondtam, majd meghajoltam.

A következő kérdésre viszont már nem vártam, nem értettem a mondatot, így YoungBaenak közbe kellett lépnie.

- A kisasszony még nem érti kellőképpen a nyelvet, kérem, ha nem jelent problémát, beszéljen hozzá angolul.

- Ohh, nicsak. Hogyhogy felvettétek, ha nem beszél koreaiul?

- Nagy segítséget jelent, mivel kitűnően beszél több nyelven is.

- Hát ez remek, csodálatos!

Ezzel a mondattal tovább lépett. ’Huh…!’

- Te totál megzakkantál? Szerencséd, hogy Youngnak eszébe jutott közbelépni, különben lebukott volna az egész társaság. Így is lehet reménykedni, hogy ne találjanak ki valamit Yuseong köré. Idióta! – kelt ki magából T.O.P mikor a stáb és az összes táncos kocsija elhagyta az udvart.

- Jól van, na! Mégis mit tehettem volna? Mondjam, hogy „ne, most inkább felejtsétek el a táncosainkat, csak viccből lettek ide rendelve”?

- Igaza van, T.O.P. Ne bántsd érte. – próbálta nyugtatni SengHyun az óriást.

- Megáll az eszem.

- Szerintem nem volt olyan vészes. Igazából, Young még okot is adott arra, hogy miért lesz folyton körülöttünk a turné alatt – jegyezte meg DaeSung.

- Ez igaz. De mi van, ha holnap tele lesz a tévé az új, idegen táncossal, aki végül nem táncol majd a fellépéseken?

- Ha tele is lesz vele minden, meg lehet oldani. Kegyetlenül gyorsan tanul, mint egy szivacs. Alig húsz percembe került megtanítani neki egy teljes szám koreográfiáját. – veregetett hátba JiYong, mire a többiek kerek szemmel lestek rám. Zavarba jöttem, ezért elrejtettem arcomat, mire nevetés tört ki.

- Most pedig, ideje megünnepelni Yuseong első tévés megjelenését. Rendeljünk, vagy cukrászdába menjünk?

- Cukiiiiii! – vonyított fel DaeSung, a többiek pedig bólogattak.

- Akkor menjetek öltözni, tíz perc és indulunk!

A cukrászdában a srácok rendeltek nekem sütit, majd körém gyűltek. Jókat nevettünk, ökörködve ettük az édességet.

Másnap reggel kiabálásra ébredtem. Kirohantam a szobából és a srácok felét a földön, a többieket a nappali közepén állva találtam. Többségük a fejét fogta és koreaiul motyogott. ’Villámgyorsan meg kell tanulnom ezt a nyelvet.’

- Mi a baj?

- Felvettek minket a cukrászdában és bekerültünk a tévébe. Azt mondogatják, hogy megvan az új BigBang üdvöske, meg találgatnak, hogy kinek a barátnője vagy és honnan ’szedtünk fel’.

- Ajjaj…