9.Fejezet

Reggel hirtelen ébredtem, ijedés-szerűen, szédítő fejfájás kíséretében. Képes lettem volna menten kidobni a taccsot, de pár mély levegővétel segített megnyugtatni gyomromat. Körbenéztem. Ágyamat teljesen feldúltam álmomban, fáradtabb voltam, mint mikor elaludtam és a tükörbe pillantva mosott ronggyal találtam szembe magam.
Kilestem az ajtón, hallgatóztam, minden üresnek tűnt, így mély levegőt vettem és elindultam a fürdőszoba felé egy forró zuhany reményében. Pechemre a nappali közepén jártam mikor YoungBae kilépett szobájából. Szaporábban kezdtem lépkedni, hátha elérem az ajtót, mielőtt észrevesz, de nem volt szerencsém.

- Ya! Hova sietsz úgy?

- Kora reggel van, úgy nézek ki, mint akit agyonvertek, gondoltam rendbe szedem magam. – mondtam, közben végig az ajtó felé lépkedtem.

- Ugyan kérlek, én sem festek jobban. És a többiek sem fognak. Gyere, csüccs le, igyál velem egy kávét!

- Nem lehet, kétlem, hogy jót tenne.

- Valami baj van? – ’Ohh, a franc bele!’

- Nem, semmi gond. Csak így is eleget láttatok leharcoltan, gondoltam változtatok.

Nem hallottam lépteit, csak annyit vettem észre, hogy egyik pillanatról a másikra előttem termett. Megfogta mindkét karom, mélyen szemembe nézett és sokatmondó hangsúllyal tette fel kérdését:

- Mi a baj? Rosszat álmodtál? Vagy kényelmetlen az ágyad? Mondd el, kérlek, bármi legyen is az, megoldjuk.

- Csak fáradtan ébredtem, azt hiszem, nem aludtam túl jól éjjel. Egy gyors zuhany és jobban leszek. Kérlek, engedj el!

- Nem, amíg el nem mondod az igazat.

- Hadd tegyem rendbe a gondolataimat zuhany közben, ígérem, utána elmondom.

- Rendben, de siess, jó?

- Ígérem.

Jól esett a meleg víz, de igyekeztem, mert megígértem YoungBaenak. Fogat mostam, megfésülködtem, összefogtam a hajam, majd egy újabb nagy levegővel kiléptem a fürdőszobából. YoungBae a tévé előtti kanapén ülve kortyolta kávéját. Magához intett, kezembe nyomott egy bögre gőzölgő, krémes forrócsokit és várt. Törökülésben mellé telepedtem majd szemébe néztem.

- Azt hiszem, valami nem stimmel velem.

- Miért?

- Úgy ébredtem, mint a mosott rongy, egy pillanatig nem akartam semmi mást, csak kiszökni az ablakon és futni, amíg bírok. Aztán rájöttem, hogy hol vagyok és ez megnyugtatott – mutattam körbe.

- Menekülni akartál?

- Igen. De nem tudom, miért.

- Értem. Innen nem kell menekülnöd, velünk semmitől sem kell tartanod, remélem, tudod.

- Tudom, köszönöm. – mosolyogtam rá.

- Ma jön hozzánk egy kisebb adag ember kamerákkal, interjút fognak készíteni. YG papa nem számított az ébredésedre és igent mondott a felkérésre. Tegnap este felhívott, azt mondta vagy bújj el, míg itt vannak, vagy hívjunk át pár táncost és rejtsünk közéjük, mert csak nagyon kevesen tudják, hogy itt vagy. Te döntöd el, melyik legyen.

- Inkább az érdekelne, ti mit javasoltok.

- Szerintünk a legjobb az lenne, ha táncosokat hívnánk, így nem lennél annyira új a világnak, mikor megtudják, hogy hozzánk tartozol. Mit szólsz hozzá?

- Nekem jó, akkor majd bebújok közéjük.

- Ha JiYong felkelt mutat pár lépést a táncteremben. Reméljük, gyorsan tanulsz – kacsintott rám egy édes, kicsit gonoszkodó féloldalas mosoly kíséretében.

-Reméljük. – mosolyogtam én is.

Végszóra megjelent mellettünk egy frissen ébredt, morcos JiYong.

- Mondd, hogy én is kapok kávét! – nyávogott.

- Van a konyhában.

- De ő is kapott, nekem miért nem készítesz? Ez igazságtalan.

- Ha gondolod, majd én készítek neked – ajánlottam fel.

- Eh, majd én – legyintett felém.

- Kwon JiYong, te leintettél engem?

 Ji szólásra nyitotta a száját, majd becsukta. Ezt megismételte még vagy hatszor, majd döbbent fejet vágva közölte:

- Még nincs is neved, te nőszemély!!!

- Umm… Igaz. Még senki nem próbált a nevemen szólítani. Vao!

- Na, akkor ezt most orvosoljuk. Reggeli közben elnevezünk, aranyom.

- Benne vagyok.

- Én meg kávét iszok – vetett rám sötét pillantást JiYong, mire felnevettem. – Rám szól és még ki is röhög. Szép, mondhatom.

Magában mérgelődve becélozta a konyhát ahonnan pár perc múlva két tál pehellyel és kávéval a kezében tért vissza.

- Reggelizz! – adta a kezembe az egyik tálat.

- Köszönöm, kedves tőled, de nem vagyok éhes.

- Segáz, több marad nekem.

Kaján vigyorral az arcán kezdett enni a kezemben tartott kagylóból, mire YoungBae tarkón csapta egy újsággal. Ebben a csodás pillanatban pedig vakító fény árasztott el bennünket. DaeSung fényképezőgéppel a kezében mosolygott ránk, majd újra kattintott és eltűnt a szobájában.

- Ez meg mi a szösz volt? – kerekedett ki JiYong szeme.

- Mióta van egyáltalán fényképezőgépe?

- Három napja vette. Ismeritek, megtetszett neki, hát megvette. Azt viszont nem hittem, hogy használni is fogja. – vakarta a fejét a bejárati ajtóban megjelenő, tetőtől talpig izzadt T.O.P,  SeungHyunnal a sarkában.

- Hogy tudtok ilyen veszett korán kelni? De most komolyan? – kezdte újra nyafogását JiYong.

- Te fogd be és egyél. Utálom a reggeli JiYongot.

- Reggeli JiYong is utál téged – morgott a háttámlán ülve a szépfiú.

DaeSung valami lapot lelkesen lengetve, büszke fejjel tört ki szobájából.

- Ide nézzetek!!!! Király fotós vagyok.

YoungBae és JiYong mint akit puskából lőttek ki indult meg felé.

- Mutasd már!

- Mucca, ide vele!

Kikapták kezéből a képet, majd mellém telepedtek, hogy én is szemügyre vehessem. Pont jó pillanatot kapott el a lencse. Ji a kanapé háttámláján ülve emeli szája felé teli kanalát és kaján vigyorral néz rám, miközben Young az újságot lendíti meg a célra, tehát Ji nyakára összpontosítva.

- Az első fényképed az új családoddal. Jól vigyázz rá! – nyújtotta felém JiYong a képet.