19.Fejezet

Egy gyönyörű sportautó parkolt le nagyjából három centire a lábamtól.

- Kérlek, mondd, hogy nem te vagy Yumi!

- Nyugi, óvatosan fogok vezetni! - mosolyodott el az apró termetű, feltűnően csinos, fiatal nő, miközben elvette táskámat és a csomagtartóba tuszkolta. - Csak ennyi?

- Minden benne van.

- Akkor csüccs és indulhatunk is. Mikor ettél utoljára cukros kaját?

- Ummm, tegnap. Miért?

- Mert a Got7-el szükséged lesz rá. Úgyhogy most elviszlek fagyizni.

- Este tízkor? - kérdeztem a kocsiba ülve.

- A létező legjobb cukrászda most nyit. Közben kiselőadok a srácokról, remélem jó a memóriád.

- Jobb nem is lehetne.

Ígéretéhez híven csak úgy ontotta az információt a 7 kölyökről, miközben egy parkban sétáltunk.

- Mindent megjegyeztél?

- Nagyrészt. Összegzem: fiatalok, a dolgok kétharmadát elökörködik és túlzottan is érdeklem őket, úgyhogy vigyázzak. Emellett nagyon szoros a napirendjük, viszont minden héten van 2 szabadnapjuk, jelen esetben szerdán és szombaton. Édességmániásak, rendetlenek és nagyon szeretik ölelgetni a környezetükben lévőket.

- Szivacsagyad van. Cool! Akkor az utolsó: a kézjelüket ismered, íme a belső kézfogásuk. - lepacsiztunk valami rendkívül fura módon.

- Hát ez.... Érdekes volt. De honnan tudsz ennyi mindent?

- Ohh, tényleg, nem is mondtam. BamBam legjobb barátja vagyok. Szerencsétlen helyzet, hogy nőnek születtem, így csak ritkán mehetek el valahova kettesben a dilissel, de azért nem is olyan nagyon vészes. Gyakornok vagyok a JYP-nél, énekesnőként debütálok majd egyszer, négy másik lánnyal.

- Vao, sok sikert hozzá! - mosolyodtam el.

Megköszönte, majd felvitt a fiúkhoz, akik kitörő örömmel és annyi öleléssel fogadtak, hogy a végén már levegőt venni is nehéz volt.

- Hagyjátok már, hadd üljön le, mindjárt elszédül itt miattatok! - szólt rájuk Yumi kedvesen szidva őket. - Csüccs, csajszi! Bemutatkoznak a fiúk, aztán elhúznak aludni, mert holnap korán kelnek.

Mindenki meghajolt, mosolyogva bemutatkozott, elmondta a korát, hobbiját, kedvenc dolgait, míg én a konyhapultnak támaszkodva figyeltem mondandójukra.

- Szervusz, Mark vagyok, rapper, egyébként a leaderhelyettes. Ha valamit nem találsz, problémád akad vagy le kéne verni az egyik lököttet, nyugodtan hívj fel, szólj, szeretném, ha nagyon jól éreznéd magad nálunk. Ígérem, mindent meg fogok tenni, hogy ne zaklassanak a srácok.

- Köszönöm, nagyon kedves, de nem lesz probléma, kemény csaj vagyok. Tudnotok kell, hogy egyenlőre csak az európai konyhához értek, így nem fogok tudni eleinte itteni kajákat készíteni. Viszonylag ritkán leszek a lakásban, mert alaposan beszerveztem magam arra az időre, míg a srácaim turnéznak. Segíteni fogok, amiben csak lehet, amennyit csak lehet és nagyon hálás vagyok, amiért befogadtatok. Ígérem, nem fogom zavarni a napi rutinotokat, igyekszem majd a lehető legláthatatlanabb lenni. - hajoltam meg.

- Hogy te milyen cuki kiscsaj vagy! - ámuldozott Yumi. - Na, jól van Majmok, mentem. Ne piszkáljátok Yuseongot, mert laposra verlek! Puszi!

- Gyere, megmutatom a szobád. - invitált Mark a nappali felé, ahonnan a szobákba lehetett jutni.

Gyors körbepillantás után már tudtam is, melyik lesz az enyém, hát arra indultam, mire Mark csodálkozva követett.

- Nem túl nagy, de azt hiszem, megteszi majd. - mosolygott bizonytalanul.

- Négy szoba, nyolc ágy, nyolc ember. Ki lesz a szobatársam?

- Jól vág az eszed! De nem lesz szobatársad, kiköltözöm, míg itt vagy, hogy ne érezd magad kellemetlenül.

- Dehogy költözöl ki! Nem foglak kitúrni a szobádból és egyben az ágyadból. Amúgy sem vagyok jó alvó, éjszaka inkább tanulni szoktam, tehát maradsz. Rendben?

- Biztos vagy te ebben?

- Teljesen. - mosolyogtam rá bíztatóan.

- De, akkor ígérd meg, hogy szólsz, ha zavarlak! Abban a pillanatban már el is tűnök, rendben?

- Megegyeztünk. - nyújtottam felé kezem, mire ő hatalmasat nevetve megölelt. 'Ja, persze, ők ölelgetősek...'

- Gyere, megmutatom, mi merre van, ha most alkalmas.

- Ne légy ilyen udvarias, egy korosztály vagyunk!

- Nem, te két és fél évvel fiatalabb vagy.

- Huszonkét és fél éves vagy?

- Nem. De biztosan tudom, hogy ennyi köztünk a különbség. Emlékszem rád.

- Te emlékszel RÁM? Lehetetlen, Magyarországon éltem egészen pár hónappal ezelőttig.

- Yuseong, te nem emlékszel rám?

- Ne haragudj, de azt hiszem, összetévesztesz valakivel.

- Kizárt, Prüntyi.

- Azt hiszem, jobb, ha ezt holnap, összeszedettebb fejjel beszéljük meg, így még a végén összevesznénk.

- Akkor elnapoljuk. Szóval, lakástúra?

- Kellemes programnak ígérkezik. - mosolyodtam el.

- Ez esetben, kisasszony, kérem, fáradjon velem! - belé karoltam és vigyorogva, szórakozva körbevezetett, a teraszt hagyva utoljára. Mindenki ott lebzselt, volt aki teát ivott, akadt cigarettázó is.

- Jackson, te mit művelsz? - lépődött meg Mark.

- Minek tűnik?

- Ne játszd a frankócsávót, nem fogod bírni a próbát!

- Szarok bele!

- Jackson! - bokszolta vállba BamBam. - Nő van köztünk!

- Pont annyira zavar.

- Hagyd csak BamBam, engem nem zavar. Mondtam már, nem szeretnék bezavarni a rutinotokba, sem a szokásaitokba.

- Ja, el ne felejtsük már, hogy milyen kis cukkerság vagy, emlékeztess csak! - mondta a kelletténél kicsit hangosabban Jackson.

- Ittál?

- Nem.

- Dühös vagy?

- Menj vetélkedőbe, Mucus!

- Azt mondtam, nem zavarlak, nem azt, hogy nem teszem helyre az agyad, ha kell.

- Megnézném. - jegyezte meg Mark és Junior egyszerre.

- Kuss! - nyögte be Jackson, miközben cigijét elnyomva felkelt, majd elindult a nappali felé. - A helyedben vigyáznék, Kislány! Idegen terepen vagy, ki tudja, mi történhet errefelé.

- Ha fenyegetni akarsz, tedd nyíltan. Az önbizalom, ez gyerekesség.

- Na, most megdöglesz! - fordult vissza, hogy rám támadhasson. Egy apró fordulattal kikerültem és a nappaliba léptem. - Rossz a koordinációd. Túlságosan is fenn tartod a súlypontod. Rogyassz kocsit jobban, az segít!

- Te nekem ne mondd meg, mit tegyek!

- Csak segíteni akartam.

- A kutyát sem érdekli a segítséged. - lépett be Ő is.

- Ahogy gondolod.

- Kinek érzed magad, hogy ekkora a pofád?

- Nem értem, mire akarsz kilyukadni.

- Még játszod is az agyad?

- Kérlek, nem akarok balhét!

- Nem lesz balhé, csak néhány nagy pofon.

- De nem az én arcomon. Fejezd be, most!

- Különben?

- Ne haragudj rá, kérlek, rosszul viseli a változásokat. - karolt át hátulról Mark.

- Semmi gond, nem haragszom rá. Én sem rajongom a változásokért. De attól még nem tetszik a viselkedése.

- Tudja, hogy erős vagy. Mindent tud rólad, ahogy mi is. Ezért jöttél épp ide. Hogy ne kerüljön kellemetlen helyzetbe máshol. Tényleg mindent elmondtak a srácok. A kómáról, az erődről, reflexeidről, emlékeidről és erős jellemedről. Mindent tudunk. Bár nekem ez nem akkora újdonság, mint a többieknek.

- Ezt hogy érted? - kérdeztük kórusban Jacksonnal.

- Mi már találkoztunk. - mutatott magára és rám. - Egy veszett gazdag LA-i pasas mellett volt mindig. Lazán öltözve, szótlanul tűrve, hogy babaként rángassák. Ha egyedül ment valahova, akkor is hat, tényleg hat kigyúrt vadállat kísérte. Egyszer túl nagyra nőtt a kíváncsiságom, úgyhogy megpróbáltam oda lépni hozzá, mire az egyik házi kedvenc megpróbálta kiverni belőlem a társalgási kedvet. Erre ő kapta magát és kigáncsolta a két-háromszor akkora faszit mint ő, rátelepedett a mellkasára és halál nyugodtan közölte vele, hogy még egy ilyen akció és a gerince a betonon köt ki, a testét meg a falra tűzi. Esküszöm, beijedtem. Aztán rám mosolygott és megkérdezte, mit szerettem volna, de egy hang sem jött ki a torkomon. Felsegített és elkezdett Kérdezgetni, míg a gorillák követtek minket. Azóta nem láttam, de nagyon megmaradt bennem a kép. Tizenöt éves voltál akkor, Picúr, most tizenkilencek kell lenned.

- Akkor majdnem eltaláltuk. De miért ilyen ramaty az angolom?

- Akkor is ilyen volt. Magyar vagy, rendesen belőttétek. Nem mertem szólni, tartottam tőle, hogy félreértetek.

Utolsó mondatát már Jacksonhoz intézte, aki kővé dermedve bámult rám.

- Meg is szólalsz, vagy végleg leálltál? - nevettem fel.

- Tudom, ki, vagy mi voltál régen.

- Hogy? - kerekedett ki a szemem.

- Olvastam egy cikket egy nőről. Sok év után szökött meg egy pasastól, aki harci házi kedvencként tartotta. Utána néztem, felkerestem, arról kérdeztem, többen is vannak-e.

- Ez volt az európai kiruccanásod?

- Igen. Azt mondta, egész hadseregnyi gyereket rabolnak el ezzel a céllal. Szerintem egy vagy közülük.

- Oh... Umm, ha akarod, elmehetek, nem szeretnék gondot jelenteni számotokra, számodra.

- Nem, nem mész. És megpróbállak összehozni a nővel.