11.Fejezet

A fél délelőtt a srácok telefonálgatásával ment el. Hívták a YG Entertainmentet, YG papát és minden egyes táncost aki előző nap jelen volt, külön-külön, hogy alaposan a szájukba rághassák az interjú-tilalmat. Idegesek voltak, már attól tartottam, hogy valamelyikük földhöz vágja a telefonját mérgében, de inkább csak járkáltak körbe-körbe, mélyeket lélegezve, míg én a kanapé előtt kucorogtam felhúzott lábakkal a földön. Mikor mindenki végzett az utolsó hívásával, körém telepedtek és JiYong elmondta a haditervet.

- Most elmegyünk YG-hez. Mérges, nagyon, de azt mondja, még ki tudjuk húzni magunkat a csávából, de hatalmas meló lesz. Pár hét alatt tökéletesen meg kell tanulnod koreaiul, tudjuk, hogy beszélsz angolul, Hyun Jun prof segít majd rájönni, beszélsz-e más nyelven is. Nagyon fontos, hogy minden egyes szót, amit a főnök mond, megjegyezz, mert huzamos ideig ahhoz kell majd tartanod magad, amit most kitalált. Kemény hetek jönnek, ez tuti, és ha úgy érzed túl sok lenne, vagy menet közben besokallsz, szólj! Ne felejtsd el, hogy mi mindenképpen melletted állunk és bármilyen helyzetben a te pártodat fogjuk, segítünk minden lehetséges módon. Most pedig menj, zuhanyozz le, a forró víz majd segít. Addig SeungHyun kiválaszt neked egy ruhát és cipőt és összepakolja a táskád, aztán indulunk.

Szót fogadtam, elmentem zuhanyozni, a szobámban az ágyra terítve várt egy fekete-fehér mintás nyári ruha, hozzá illő fehérnemű, nyaklánc, karkötő és a földön egy fekete magas sarkú cipő. Erősen kételkedtem benne, hogy képes leszek járni abban a lábbeliben, de egy próbát megért. Leengedtem a hajam, belebújtam a ruhába és a kiegészítőkbe, majd a nappaliba léptem. A srácoknak leesett az álla, bólogattak, mutogattak, T.O.P még fütyült is.

- Kössz, asszem. – mosolyodtam el.

- Na, induljunk. Nagy lesz a tömeg itt is és a YG épületénél is, én fogok neked segíteni átjutni rajtuk, egyszer már sikerült, reméljük, most is – mondta SeungHyun.

Bólintottam, majd nagy levegőt vettem és kiléptem az a többiekkel körülvéve. Nehezen, de elértük a garázst, és bepattantunk három külön autóba. A rohanásban sikerült megállapítanom, hogy mindegyik teljesen egyforma, a rendszámot kivéve. Fekete, sötétített üvegekkel. Engem SeunHyun mellé ültettek, JiYong és T.O.P egy másikba, YoungBae és DaeSung a harmadikba ültek. Az udvarról nagyon lassan jutottunk ki, kamerák és vakuk kereszttüzében haladtunk centiről centire, miközben rajongók és riporterek próbálták kinyitni az ajtót, letekertetni az ablakot. Mikor végre a forgalom biztonságában tudhattuk magunkat SeungHyun nagyot sóhajtott, majd aggódva nézett rám.

- Minden rendben?

- Persze.

- Az épületnél is ilyen lesz.

- Sejtettem. De nyugi, nem lesz itt baj.

Bíztatóan mosolyogtam és megérintettem a vállát, mire alig hallhatóan kuncogott egyet. Alig húsz perc alatt a YG épületéhez értünk. Görcsbe rándult a gyomrom, mikor megpillantottam a ránk várakozó tömeget, de nyugtatott a tudat, hogy SeungHyun mellettem van és belé kapaszkodhatok majd, mikor áthaladunk a villódzó, kiabáló tömegen.

- Maradj, csak akkor nyisd ki az ajtót, ha már a te oldaladon állok, érted?

- Értem.

Seung kikapcsolta övét, majd gyorsan kinyitotta a kocsi ajtaját és a tömegbe lépett. Amilyen gyorsan csak tudta, megkerülte a kocsi orrát és az ajtómhoz lépett, mire én kiszálltam. Egy pillanat sem telt bele és már éreztem, hogy SeungHyun magához szorít és megindul velem a bejárat felé. Két óriási férfi tartott felénk. Picit megijedtem, de aztán egyikük elénk, másikuk mögénk tolakodott, hogy kísérjen. Beértünk az előcsarnokba, a többiek már ott vártak ránk, mosolyogva öleltek meg, hogy kicsit lenyugtassanak.

- Nem lesz semmi baj. – dobott felém egy édes mosolyt DaeSung.

- Tudom.

- Gyertek, induljunk. Ez erős menet lesz, talán ordítani is fog, de hidd el, nem akar bántani, csak most mérges. Biztos vagyok benne, hogy valami jót talált ki, nagyon okos ember. Minden jól fog elsülni, ígérem. – mondta YoungBae.

Fellifteztünk a legfelső szintre, ahol egy nő várt bennünket. Rövid utasításokkal látta el a fiúkat, angol nyelven, hogy én is érthessem, majd bekopogott egy ajtón és tovább állt.

- Nyitva.

- Jó napot főnök úr! – hajoltak meg mind, mikor beléptünk, Ji időben jelezte, hogy én is tegyek így.

- Szervusztok. Kisasszony, örülök, hogy végre láthatom, már értem, mire volt a nagy felhajtás a fiúk részéről. Ön igazán csinos.

- Köszönöm szépen!- nyögtem ki fülig vörösödve.

- Attól viszont nem lettem boldog, hogy ilyen felelőtlenül viselkedtetek. Tudtátok, hogy turné előtt annyian figyelnek titeket, mint égen a csillag, de nem volt annyi eszetek, hogy otthon maradjatok? Ugye tudjátok, mekkora pácban vagytok? Tisztában vagytok vele, hogy ezzel az egész turnét veszélybe sodortátok és ezáltal a hírnevetek is elszállhat?

- Nagyon sajnáljuk főnök úr!

- Az most pont annyit ér, mint csók a halottnak. Mázlitok van, hogy jóindulatú ember vagyok. Természetesen mindez rád nem vonatkozik. – fordult felém. – Szóval, akkor most dolgozzátok fel a hülyeségeteket, aztán elmondom, mi lesz.