4.Fejezet

- Tehát Hyun Jun, SeungRi vagy SeungHyun, JiYong, YoungBae, DaeSung és T.O.P. – Mutattam rájuk egyenként. – Örülök a találkozásnak. Mivel nem emlékszem a nevemre, sajnos nem tudok bemutatkozni, vagy elmondani magamról bármit, nagyon sajnálom. Meg tudnátok osztani velem, hogy kerültem ide, mikor, miért, és – elnézést, ha illetlen kérdés, de hogyhogy nem kórházban vagyok? No meg emellett Dél-Koreán belül hol?

Kérdések tömkelege futott versenyt elmémben, kénytelen voltam a legfontosabbak közül válogatni, ám úgy tűnt így is túl sok kérdést tettem fel egyszerre. Ráadásul azt hiszem, hadarva. Vettem hát egy mély levegőt és újrakezdtem.
- Kéne ismernem benneteket, vagy most beszélgetünk először?

- Először beszélgetünk. Leromboltan futottál be a kiadónk épületébe, magyarázni kezdtél valami fura nyelven egy adminisztrátornak, aztán beájultál JiYong karjába. Mentőt hívtunk, beküldtünk a Szöuli Szent Mária kórházba, megadtuk a menedzserem számát, mint értesítendőt. Három napig semmit nem tudtunk rólad, nem hívtak a kórházból, telefonon pedig nem tudtuk elmagyarázni a helyzetet, így bementünk meglátogatni. – szólt YoungBae.

- Ott közölték velünk, hogy sokkal inkább bekómálás volt az az ájulás. Nem tudják mi történt veled, csak hogy rengeteg zúzódásod és csontrepedésed van és a szerencséden múlott, hogy nincs törés. Ideájuk se volt, honnan jöhettél, nem voltál benne semmilyen adatbázisban. A zúzódások, repedések máskor keletkeztek, akadt, ami már majdnem rendbe jött, volt teljesen új. Mintha vertek volna, vagy extrém sportoló lennél. A doki azt mondta, ha senki nem keres bizonyos idő után kénytelenek lekapcsolni a gépekről. Vártunk, de semmi nem történt. Két hónap után haza hoztunk. Elvégre, nem hagyhatjuk, hogy megfosszanak az életedtől, csak mert senki nem keres. Két hete vagy itt. – Fejezte be T.O.P.

Hirtelen nem tudtam mit mondjak, mit kérdezzek. Tehát két és fél hónapja besétáltam valahova majd összeestem és azóta senki sem keresett.

- És most mi lesz? Mármint, felébredtem, de nem kerültünk közelebb a megoldáshoz. Mi legyen a következő lépés?

- Be kell mennünk a kórházba, hogy ellenőrizzék, minden rendben van-e. Ha kezünkben vannak a leletek, ráérünk tervezni. Hozok neked ruhákat, aztán indulunk is. – mondta SeungHyun.

- Rendben.

A kórházban agyonszurkáltak, megröntgeneztek, MRI-be tettek. Élvezetesnek nem mondanám. SeungHyun kísért el. Kitöltötte a papírokat, beszélt a nővérkékkel, végigülte a vizsgálatokat, szorította a kezem mikor vért vettek tőlem. Enni, inni hozott és várt velem a leletekre. Mikor az orvos odalépett hozzánk, talán jobban is izgult, mint én.

- Van jó, és rossz hírem. Melyiket szeretnék előbb hallani?