6.Fejezet

- Üdvözöljük Önöket központunkban, ha bármiben segíthetek, kérem, szóljanak. A nevem Hyun Woo, engedelmükkel én leszek a kísérőjük. Jól sejtem, hogy a kisasszonynak keresnek ruhát? – köszöntött minket a földig hajolva egy pacák mikor felértünk az első emeletre, majd némi undorral a tekintetében végigmért.

- Igen, a kisasszonynak keresünk ruhát. Tetemes mennyiségű pénzt óhajtok itt hagyni, azt javaslom, tegye helyre a hozzáállását, ha nem akarja, hogy más helyen ürítsek tárcát. – közölte vele hidegen SeungHyun.

- Elnézését kérem Uram, nagyon sajnálom. – hajlongott az ipse. - Milyen stílusú öltözékre gondolt, kisasszony?

- Öhm, umm, izé, ötletem sincs. – néztem bambán magam elé.

Seung átvette az irányítást. Belém karolt majd elindult egy random irányba. Minden kirakatnál megálltunk, hogy alaposan szemügyre vehessem a ruhakölteményeket, miközben Hajlongós követett minket. Körülbelül a hatvanadik üvegfal mögött megláttam egy hosszú, bő szabású, nap-sárga ruhát, melynek anyaga enyhén áttetszett. Boci szemeket meresztettem SeungHyunra, ő pedig vigyorogva tessékelt be az üzletbe. Hajlongi megmérette a derekam és minden egyebem egy tűpárna-csuklójú nővel, aki átrángatott egy másik boltba és felpróbáltatott velem rahedli fehérneműt. Végül odaszólította hűséges követőnket és a kezébe nyomott egy méretes szatyrot, tele tömve különböző színű, mintájú, anyagú alsóneművel. Ezt követően magamra vehettem a kiszemelt ruhadarabot. Mikor megmutattam magam SeungHyunnak kikerekedett szemmel, leesett állal kezdett bólogatni. Kerestünk még pár tetszetős ruhát, majd jött a nagy bumm. Kiléptünk az üzletből, a nap egy sugara rám vetődött s melegen kezdte csiklandozni bőrömet, amit annyira élveztem, hogy felé fordítottam arcomat is. Kinyitottam a szemem, megláttam egy világos, tapadós farmert és egy világos barna bakancsot, sötét szegéllyel a tetején. SeungRi, látva ámulatomat megfogta csuklóm és elindult velem a bolt irányába. Megtaláltam a helyem, legalábbis ruha szinten biztos. Nem tudom, mennyibe kerülhettek a cuccok, és Mr. Pénztárca sem volt hajlandó elmondani, súlyos bűntudatom ellenére sem, hát megígértem neki, hogy amint tudom, viszonzom kedvességét.

- Dehogy viszonzod, megbolondultál? Szükséged van ezekre, - mutatott a ruhákkal, tisztálkodó szerekkel, apróságokkal telepakolt szatyrokra, - mivel nélkülük nem tudnál mit kezdeni. Most pedig indulás haza és leülünk beszélgetni, hogy megkönnyítsük a helyzetet.

Komoly volt, szakszerű, céltudatos, így nem tudtam neki ellenállni. Bár nem is akartam. Beültem az anyósülésre, bekapcsoltam az övem és hagytam, hogy hazavigyen… Haza. Nehezemre esett kimondani, hiszen még egy napot sem töltöttem ébren abban a lakásban.

Megérkezvén fogta a csomagokat és egyszerre bevitte mindet, nem engedte, hogy segítsek. A fiúk azonnal pattantak, hogy segítsenek neki, a tatyókat bevitték a szobámba, SeungHyun pedig hatalmas szusszanással terült el a kanapén.

- Még nézni is fárasztó volt ezt a vásárlást. Nem zsibbad a lábad?

- Nem, de azért frissnek sem mondanám magam. – Válaszoltam.

- Gyertek, egyetek, hallottuk ám, hogy mit mondott a doki! – jött ki ujjával hadonászva YoungBae a konyhából, majd odatessékelt az asztalhoz és elém tett egy hatalmas tányérnyi kaját.

- Ugye nem gondoltad, hogy én ezt meg is tudom enni. – meredtem rá kikerekedett szemekkel.

- Nem, de majd megetetlek én! – öltötte rám nyelvét.

- Még csak az kéne! – nevettem fel.

Nagy nehezen lenyeltem az étel felét, megköszöntem és felajánlottam, hogy elmosogatok, de ötből négyen lehurrogtak. Áttessékeltek a kanapéra, majd leültek körém.

- Legjobb lesz, ha elkezdjük – szólt HyunJun prof.

- A nevünket már tudod. Mind az öten zenészek vagyunk, lényegében véve egy banda, de külön is van karrierünk. Elég sok a rajongónk, foglalkoznak velünk a bulvárlapok, a média, sok fellépésünk van, tehát meglehetősen elfoglaltak vagyunk. – vette át T.O.P a szót. – Mind kaptunk pár nap szabadságot, hogy kicsit összeismerkedhessünk veled, segíthessünk elindulni az utadon és eldönteni, mihez szeretnél kezdeni. Nagy részünk – itt tekintete JiYongra tévedt -, örömmel venné, ha velünk maradnál, velünk tartanál a hétfőn induló turnén. Tudnál esetleg segíteni apróságokban, közben HyunJun segítségével tanulnád a nyelvet. Persze csak ha szeretnél, semmit sem erőltetünk.

- Örömmel tartanék veletek, köszönöm az ajánlatot. A félreértések elkerülésének érdekében szeretném, ha tudnátok, nem ismerem az itteni szokásokat, az illemet, ha esetleg megsértenélek, kérlek, ne haragudjatok rám nagyon, próbáljátok elmagyarázni, mit tettem rosszul. Ígérem, igyekezni fogok mindent a lehető leggyorsabban és legalaposabban meg tanulni, hogy mindenki elvárásainak megfelelhessek. – mondtam mosolyogva, ám bizonytalannak éreztem magam, nem tudtam, vajon túlmentem-e valamilyen határon, amin nem kellett volna.

Mindenki mosolyogva bólogatott, kivéve Jiyong. Vajon miért vagyok neki ellenszenves?