8.Fejezet

Jiyong kiment ugyan, de nem tudtam megnyugtatni magam, úgy éreztem, valamit meg kéne püfölnöm. Beálltam a forró víz alá, T.O.P, még mielőtt magamra hagyott szólt, hogy nyugodtan folyassam a meleg vizet, ameddig csak akarom, korlátlan mennyiségben áll rendelkezésemre, így hát nem zavartattam magam, sokáig élveztem a bőrömet bizsergető forróságot. Mikor már kezdett kellemetlenné válni, bár még mindig nem nyugodtam meg, elzártam a csapot, megtörölköztem s a nappalit kikerülve a szobámba mentem, ahol nem várt kép fogadott. DaeSung és YoungBae az ágyamon ülve nézegették délután vásárolt ruháimat, Young egyik melltartómat maga elé tartva illegette felsőtestét, DaeSung hatalmas nevetéssel és zoknibombákkal díjazta mutatványát. Mihelyst észrevettek rákvörösre pirulva próbálták eltűntetni „randalírozásuk” nyomait, de nem haragudtam, inkább felvettem két zoknit a földről és vigyorogva dobtam őket fejbe, mire YoungBae röhögő görcsöt kapott és hatalmas robajjal a földre zuhant néhány szatyor kíséretében. Öblös léptek zaját hallottuk a meglepetés okozta csendben, majd T.O.P feje jelent meg az ajtóban.

- Ti meg mi a bús francot művetek itt? – kérdezte villámokat szóró szemmel a két jómadarat.

- Csak játszottak, hagyd őket – kértem gyengéd mosollyal.

- Igen, igen, hagyj csak minket, menj a dolgodra! – szemtelenkedett DaeSung, mire T.O.P lendületet vett, egy hatalmas ugrással DaeSung előtt termett és püfölni kezdte egy párnával. YoungBae is magához tért, s beszállt a csatába, én pedig be-be kiabáltam, hol egyiküknek, hol másikuknak segítve elkerülni a nagyobb ütéseket. Cserébe párnát kaptam az arcomba, melyet vigyorogva dobtam közéjük. SeungHyun hangja vetett véget a hangos játéknak:

- Már vagy öt perce kiabálok, hogy gyertek enni, mi az isten nyilát műveltek ti itt?

- Játszunk – hangzott a kórus.

- Akkor játszatok takarítósat, mert addig nem esztek egy falatot sem, míg rendbe nem teszitek ezt a szobát, majmok! – mérgelődött fejcsóválva. – Te pedig, - fogta meg kezemet – most szépen velem jössz és eszel.

- Muszáj? – kérdeztem a lehető legnyafogósabb hangon, mire a három birkózó felnevetett.

- Muszáj. Csak így erősödsz meg a turnéra. – mondta SeungHyun gyengéd, ám ellentmondást nem tűrő hangon.

- A vitaminodat is be kell venned! – kapott észbe YoungBae.

- Jó, de előbb segítek rendet tenni, úgyis el akartam pakolni a cuccokat – mutattam szét a földön, mivel a bevásárlás nagy része ott kötött ki.

- Parancsolj velünk úrnőm! – hajolt meg Seung mélyen, mire a három másik is beszállt a játékba, s hajlongva, pipiskedve kezdték felszedni a szétdobált dolgokat, majd utasításaimat követve a kijelölt helyre tenni.

- Mi befejezzük a többit, te teríts meg JiYonggal, kérlek! – szólt pár perc után T.O.P, majd sejtelmesen tekintett értetlen fejet vágó társaira.

Nem akartam útban lenni, hát körbejártam a házat JiYong után kutatva. Halk zenét hallottam az egyik ajtó mögül, hát bekopogtam, de nem érkezett válasz. Még egyszer kopogtattam, semmi. Mély levegőt vettem s benyitottam, meglepetésemben pedig majd kiestem a számon. JiYong egy hatalmas, tükörfalú, hangszigetelt szobában ordítatta a zenét és táncolt, eszeveszett lendülettel. Megköszörültem a torkom, nevén szólítottam, de nem vett észre, ezért beljebb mentem és a hifihez lépve lehalkítottam a zenét. Dühös arccal fordult meg, de mikor rájött, hogy én vagyok, ijedtség villant szemében.

- Szia! – köszönt bizonytalanul pislogva rám.

- Szia! T.O.P parancsba adta, hogy terítsünk meg. Megcsinálom én, csak mondd meg, hol vannak a tányérok, kérlek.

- Nem engedem, hogy egyedül csináld, jövök én is.

Még élt bennem a düh, így inkább megráztam fejem és kifelé indultam, de utánam futott s még az ajtó előtt elkapta csuklóm, hogy visszarántson.

- Kérlek, ne menj el, szeretnék bocsánatot kérni!

- Nem haragszom rád, JiYong.

- De látom rajtad. Kérlek!

- Nem fogom a bocsánatkérésedet hallgatni. Ember vagy, tévedtél, ennyi. Gondolom csak védeni akartad a barátaidat, amit tökéletesen meg is értek, hihetetlen egy bagázs.

- Igen, azok. – mosolyodott el – De akkor is igazságtalan voltam veled szemben, amit nagyon bánok és szeretnék jóvátenni.

- Akkor fejezd be az önmardosást és segíts megteríteni, mielőtt az óriás leharapja a fejünket. Áll az alku? – nyújtottam felé kezem.

- Áll! – vigyorogva rázott kezet velem, távirányítójával kikapcsolta a hifit, megterítettünk és mire a fiúk asztalhoz ültek már ki merte az ételt.

- Jó, most akkor mi is ez? – mutattam tányéromra kétkedve.

- Bimbap.

- Aha, határozottan okosabb lettem. – nevettem el magam.

- Csak kóstold meg!

Bevettem egy falatot, lenyeltem, majd ugyanezt ismételgettem, míg el nem fogyott, Nem ízlett, nagyon nem, de úgy véltem, ezt nem most kellene közölnöm velük, hát jó képet vágtam a dologhoz.

- Ki szokott főzni? – kérdezem álmosollyal.

- Változó. Kivéve Ji…. Ő nem tud, förtelmesek a kajái – mosolygott rám T.O.P.

- Majd kipróbálhatom, én is tudok-e valamit a konyhában?

- De csak a felügyeletemmel.

- Igenis, Kapitány!!

Erre mindenki felnevetett, én pedig kíváncsian kezdtem kutatni agyam zegzugaiban valami ötlet után.