20.Fejezet

Pár percig még beszélgetünk, Jackson rengetegszer bocsánatot kért illetlen viselkedéséért. Mindannyiszor elmondtam neki, nem haragszom rá, mire ő csak bűnbánó arccal csóválta fejét. Mark az első pár alkalommal vállon veregette, de mivel ez sem segített, inkább feladta.

- Komolyan, ne haragudj rám. Nem szoktam ilyen lenni, valami nincs rendben a fejemben. Kérlek, ne ez alapján ítélj meg, esküszöm, hogy jóváteszem.

- Esküszöm, leverlek, ha még egyszer bocsánatot kérsz. - nevettem fel. - Nem haragszom rád, nyugi!

- Köszönöm.

- Viszont most azt hiszem, jobb lesz, ha eldőlünk aludni. Holnap korán keltek és nem szeretném, ha miattam nem bírnád a próbát.

- Igenis, Miss! Jó éjt! - vágta haptákba magát Jackson.

- Jó éjt! Ez mi volt?

- Bűntudatból csicskát játszik. Majd elmúlik.

- Remélem hamar. Na, menjünk!

A szobában Mark ledobtam magát ágyára, hogy ne legyen útban, míg kipakolom a cuccaim. Fektében irányítgatott, magyarázott, melyik szekrény, polc, asztal, miegymás az enyém. Egy fiókot kinyitva érdekes meglepetés ért. Rahedli rólam készült kép köszöntött, jegyzetekkel, összefirkált térképekkel körítve.

- Ez meg mi?

- Óóó, basszus! - felpattant az ágyról és hozzám lépett. - Bocsánat, ne haragudj rám, csak amikor megtudtam, hogy a BB-lány te vagy, egyszerűen nem bírtam magammal. Meg szerettem volna tudni, hogy kerültél épp ide, Seolba, mert azért meg kell hagyni, elég messze van Los Angelestől.

- Értem én, de minek ahhoz ennyi kép?

- Hát, lehet, hogy anno egy picit beléd estem. - vakargatta tarkóját rákvörösre pirulva.

- Segáz. Szóval, akkor hova tehetem a fehérneműimet?

- Oh, őőő, ide, tessék!

- Köszi!

- Jut eszembe, ez itt a tiéd. - nyújtott át egy masnival átkötött dobozkát.

- Jesszus, Mark! Nem kellett volna.

- Tudom, de négy éve ilyesmit viseltél és azt mondtad, szereted a szögletes dolgokat, szóval, gondoltam, miért ne. Remélem, tetszik.

A tető gyönyörűen kidolgozott, apró kövekkel kirakott, szögletes karórát rejtett.

- Nagyon szép, köszönöm!

- Örülök, hogy tetszik. Viszont annak nem, hogy összefogod a hajad. Gyönyörű nő vagy, csodaszép pofival, hadd emelje ki a frizurád!

Szétbontotta oldalt összefonott hajam és arcom kőré rendezte tincseim. Hallottam szíve heves dobogását, láttam arcát arcomhoz közeledni, érezem, amint mélyen beszívta a levegőt, majd arcon csókolt. Izgalomtól csillogó szemmel, hatalmas mosollyal húzódott el tőlem.

- Yuseong!

- Tessék?

- Lenne kedved eljönni velem valahova?

- Öhm... Ez...

- Randi lenne, igen. Van hozzá esetleg kedved?

- Mark, nagyon aranyos vagy, de sajnálom, nem lesz rá időm. Kérlek, ne haragudj rám!

- Időd nem lesz, vagy kedved?

- Hát, az első tuti, a második viszont... Nem is tudom. Tényleg nagyon édes vagy, de... Én nem tudom, mit érzek. Mármint...

- Tudom, ott van neked a két másik jelentkező. Nincs semmi gond, csak egy ötlet volt, ne érezd magad kényelmetlenül, rendben? - mosolygott rám.

- Rendben.

Tudtam, hogy nehezére esett elfogadni a dolgot, de nem tehetem mást, mint hogy visszautasítsam. 'Hiszen, hogy mehetnék el valakivel randizni, ha nem tudom, mit érzek valami más iránt. Mert hát ott van YoungBae és JiYong, akik, - bár lényegesen idősebbek, mint én, mégis, - rendkívül helyesek, kevesek, nagylelkűek és elmondták, hogy nem csak barátként éreznek irántam. Mielőtt bármerre is elmozdulok a holtpontról, tisztáznom kell magamban, hogy ki iránt hogy érzek. Remélem, nem vezet majd háborúhoz, bárhogy döntök is.'

Reggel hallottam, ahogy Mark felkel órájának csörgésére, gyorsan összeszedi cuccait, éreztem csókját az arcomon, majd gyorsan és a lehető leghalkabban elhagyta a szobát.

- Na?

- Mi na?

- Elhívtad?

- El. Nemet mondott.

- De miért?

- Nem fog ráérni és amúgy sem tiszták az érzései. Azért egy próbát megért.

- Haver, részvétem.

Míg az ajtó csukódásának hangját vártam a Jackson és Mark közti pusmogáson gondolkodtam. 'Talán igent kellett volna mondanom.'

Miután a srácok leléptek kimentem a konyhába, ittam egy kávét, lezuhanyoztam, majd nekiláttam a tanulásnak. Annyira belemélyedtem, hogy észre sem vettem, mennyi az idő. Telefonom csipogására lettem figyelmes. Nem tudom, ki állított be nekem ébresztőt, de nagyon hálás voltam, mikor a kütyü kiírta: "Húzz edzésre, Mucus!". Összeszedtem magam, bepakoltam a táskám és rákerestem az épület címére, hogy taxit hívhassak.

- Kész vagy már, Cukorborsó? Sietnünk kell, mert elkésel. - rontott be Jackson.

- Hát te?

- Ugye nem gondoltad, hogy hagyunk egyedül csámborogni egy ekkora városban?

- Igazából azt hittem, nem lesz időtök kiugrani értem. Ismerem a napirendeteket.

- De, lesz. Megbeszéltük a főnökkel. Indulhatunk?

- Igen.

Mihelyst beültem Jackson kocsijába megcsörrent a telefonom.

- Igen? - szóltam bele a rapper kíváncsi tekintetétől kísérve, de mivel vezetett elkezdtem az út irányába hadonászni, hogy arra figyeljen, ne rám.

- Picúúúúúúr!

- Fiúk!

- Hogy vagy Manó? Jól fogadtak a kölykök, rendesen viselkednek, nem piszkálnak? Mindened megvan? Tudsz aludni? Ugye egyedül vagy a szobádban?

- Hagy már szóhoz jutni! - Young tockosának jellegzetes hangja ütötte meg fülem.

- Ne bántsd Young!

- Jó, de mesélj!

- Minden rendben van, rendesen viselkednek és nagyon aranyosak. Jackson épp most visz próbára. Mindenem megvan és megtaláltam a laptopot is, köszönet érte. Mark át akarta adni a szobáját, de akkor tuti nem tudná kipihenni magát éjszaka, úgyhogy marasztaltam, tudjátok, hogy éjszaka tanulok. Hogy megy a munka? Ugye nem kergetitek egymás az őrületbe?

- Nem, nem kergetjük. Végigmelózzuk a napot, most kaptunk először pihenőt, kihasználjuk az alkalmat, hogy hallhassuk a hangod. Nézel minket este?

- Hogyan?

- A gép kezdőképernyőjén vagy egy majmos ikon. Ha rákattintasz hat szögből láthatod a színpadot. Majd próbáld ki, ha hazaérsz, jó?

- Jaj, fiúk, köszönöm, nagyon kedvesek vagytok.

- Csak neked Törpilla!

- Sajnos le kell tennünk, lejárt a szünet Mini, de a koncert előtt még hívunk. - szólalt meg T.O.P.

- Rendben, én is célba értem. Köszönjetek Jacksonnak is! - hangosítottam ki a telefont, miközben leparkoltunk a YG épülete előtt.

- Jack, úgye vigyáztok rá?

- Persze T.O.P, egy perce sem veszítjük szem elől.

- Nagyon jó. Sziasztok, tessék jól viselkedni Yu!

- Igenis! Sok sikert a koncerthez! Fighting! - integettem a telefonnak.

- Te most tényleg integettél?

- Bajod? - nevettem fel.

- Túl cuki vagy. - csóválta fejét a rapper.

- Ugyan, dehogy. Köszi, hogy elhoztál! - próbáltam puszit nyomni arcára, de ő, a mozdulatot látva felém fordult és egyenesen lesmárolt. Hosszan, hevesen csókolt, majd ragyogó tekintetét enyémbe fúrta.

- Nagyon tetszel nekem.

- Az lehet. Viszont csak azért nem képellek fel, mert az nyomot hagy és hülyén néznél ki egy lila folttal. Most kiszállok, becsukom az ajtót és elfelejtem ezt neked. Ajánlom, kövesd a példám.

- Yuseong!

- Tessék?

- Nem akarom elfelejteni.

- Akkor legalább tartsd magadban. Még egy ilyen próbálkozás és megkapod azt a foltot.

- Értettem. - bólintott komolyan.

Kiszálltam, nagy levegőt vettem és nekivágtam az újabb ismeretlennek. Az információs pultnál várt rám egy lány, minden fontos információt közölt velem a következő néhány héttel kapcsolatban, elkísért a próbateremig, bemutatott koreaiul és angolul, beállított a helyemre és segített a koreográfia megtanulásában. Nagyon kedves volt, ha valami nem ment elsőre, türelmesen újra megmutatta. Rengeteget dicsért, a többiek is gyakran tekintettek rám elismerően, a szünetekben pedig leültek mellém, hogy beszélgessünk. Nagyon jól éreztem magam a környezetükben.

Hazafelé is Jackson vitt, közvetlenül a bejárat előtt várt, kinyitotta nekem a kocsi ajtaját, az úton pedig egy szót sem szólt. Ezúttal a parkolóban állt meg. Kezembe nyomott egy papírt tele írásjelekkel.

- Bocs, de ennyire még nem vagyok otthon a nyelvben. - húztam el számat. 'Megint nehézséget okozok. Francba már!'

- Tudom. Ha majd el tudod olvasni, tedd meg. Addig nem lényeges. Légy szíves, ne fordíttasd le mással. Csak neked szól. Csakis neked. Megígéred?

- Meg.

- Köszönöm. És kérlek, ne haragudj rám. Tudom, hogy nagyon hülyén viselkedtem tegnap és ma reggel is. Egyszerűen képtelen vagyok néha visszafogni magam, de igyekszem, hogy ez a probléma mihamarabb megszűnjön.

- Nem haragszom. Tényleg.

- Köszönöm.

- Túl sok mindent köszönsz meg.

- Mondod ezt te? - nevette el magát.

- Jogos. - bólintottam.

- Én viszem cuccod.

- Én is elbírom.

- Én tudom. De a fotósok nem. És abból sok van. Azért itt álltunk meg, mert most alaposan megreklámozzák a cégek közti együttműködést, a jó viszonyt. Férfi vagyok, úgy illik, hogy én cipekedjek. Nincs vita!

- Meg kell szoknom a komoly fejed...

- Én is szeretlek.

Nevetve, egymást piszkálva sétáltunk a lakás felé, integettünk és hajlongtunk a fotósoknak, Jackson pár szóval is megtisztelte őket, majd fülembe súgta, hogy nekem sem ártana megszólalnom. 'És mégis mit mondjak?' Nem volt időm végig gondolni, máris mindenki engem bámult, a rapper pedig bíztató mosollyal arcán ette hátamra kezét. Meghajoltam és mély levegőt vettem, hogy kicsit több időm legyen.

- Jó estét! Kim Yuseong vagyok, YG gyakornok, nagyon örvendek! A Got7-el köszönjük, hogy megtiszteltek bennünket a figyelmükkel.

- Yuseong, jól érzi magát a bandával?

- Igen, nagyon. Kedvesek és sokat segítenek a nyelv tanulásában, amiért nagyon hálás vagyok. Kellemes társaság, szeretek együtt lakni velük.

- Várható románc?

Kis híján elnevettem magam a pletykalapos kérdésen, ám pont ekkor - Halleluja! - becsapódott egy labda alig két centire tőlem. Hozzászoktam a hirtelen mozdulatokhoz a környezetemben, ugyanakkor kénytelen voltam úgy tenni, mintha meglepődtem volna miközben elkaptam a felpattanó lasztit.

- Hé, Csajszi! Gyertek már, van egy meglepink! - ordított le a balkonról Mark vigyorogva.

- Feltétlenül a frászt kellett hozni szegényre? - játszotta a védelmezőt Jackson.

- Naná! Ugye nem haragszol?

- Nem, dehogy. - mosolyogtam fel édes barna fejére.

- Gyertek Manó! - kiabált BamBam.

- Köszönjük szépen! Viszont látásra! - mondta Jack egy meghajlás közben. Én is így tettem, majd elindultunk.

- Azt hittem elröhögöd magad. - súgta a bejárati ajtót kinyitva.

- Én is, de megmentett a labda. - vigyorogtam.

- Szia, Picim! - ölelgetett meg JB.

- Jesszus, mi van? - lepődtem meg.

- Gyere!

A konyhába vezetett, ahol hatalmas csokor vörös rózsa állt az asztalon.

- Ez mi?

- Tessék, a kártya. Hangosan olvasd!

- "Kedves Yuseong! Köszönöm, hogy elfogadta a helyet a Got7 mellet, sokat jelent ez mindannyiunk számára. Sok sikert és kellemes heteket kívánok Önnek. Remélem, tetszik a hely és esetleg megfontolj a további együttműködést a JYP Entertainmenttel. Ezen ügy hamarosan tárgyalni hívjuk majd Önt a főnöke irodájába. Tisztelettel, Park Jin Young"

- Vaóóó! Az király lenne. - ugrált Jackson.

- Nyughass, még nem biztos. De azért tudna tetszeni. - kacsintott rám Mark.

- Ha félig JYP-es leszel, félig meg YG-s akkor tök sokat láthatunk majd és bejöhetsz megnézni a próbáinkat, talán még táncolhatsz is velünk. Láttam, hogy táncolsz, tuti kijár nekem egy szóló veled. - kapott fel Jr.

- Ez azért még ne tervezd, nem biztos, hogy lesz együttműködés.

- Én optimista vagyok. - mosolygott.

- Te, Jr, ugyanaz a neved, mint a főnöködnek?

- Igen, volt is belőle tetemes mennyiségű félreértés. Aztán átnevezek gyakornok Park Jin Youngnak. - vigyorgott.

- Cuki.

- Manó, idő van. Összerakom a laptopod a tévével, csak add ide!

- Már is? Köszi, hogy szóltál Jack! Azonnal hozom.

Beszaladtam a szobába, felkaptam a laptopot és már vittem is, hogy odaadhassam a rappernek, de mikor a nappaliba léptem mindenki úgy bámult rám, mintha valami szörnyűség történt volna.

- Mi a baj?

- Yuseong, te vérzel!