14.Fejezet

Mikor véget ért a felvétel a fiúk még mindig tátott szájjal bámulták a képernyőt. Young magához húzott, vállamat és karomat simogatta nyugtatásképpen, de nem mondanám, hogy hatott. Beletelt egy kis időbe, mire feleszméltek a többiek, akkor pedig koreaiul kezdtek hadoválni, mire értetlenül néztem YoungBaera.

- Káromkodnak, nagyrészt. – közölte.

Bólintottam s csendesen vártam a végítéletet. Magyaráztak maguknak, egymásnak, a földnek, az égnek csak ritkán tévedt rám tekintetük. Végül DaeSung szólalt meg elsőként angolul.

- Erre ma jöttél rá vagy eddig is tudtad? – kérdezte vádlón.

- Ma jött rá, és hidd el, nagyon megijedt.

- Nem téged kérdeztelek.

- Ne legyél már ilyen, ember!

- Hagyd, minden oka megvan rá. Ma tudtam meg, megijedtem és hidd el, nagyon furcsa. Nem tudom, miért vagyok képes rá, de kérlek, higgy nekem, amikor azt mondom, semmi rosszat sem akarok nektek vagy bárki másnak. Többé nem fogom igénybe venni ezt a rejtett tudást.

- De fogod. – szólt közbe T.O.P.

- Ezt hogy érted?

- Veszettül jól mozogsz, és ezeket az elemeket be lehet építeni a koreográfiába. Tudom, hogy táncoltatok JiYonggal. Mi lenne, ha te lennél minden szóló szám táncosa a turnén?

- Biztos vagy benne, hogy ez jó ötlet? Mármint, ez az egész nem túl fura ehhez?

- Ami azt illeti, egész okos ötlet. Így Yuseong a táncosunk lesz, van értelme annak, hogy SeungHyun felfedezett, és jól fogsz kinézni a színpadon. – mondta DaeSung.

- Nem haragszotok rám?

- Dehogyis! Miért haragudnánk?

- Hát, mert fura vagyok. – húztam össze magam.

- Nem vagy furább, mint bárki a jelen lévők közül.

- Köszönöm.

- Na, gyere ide Törpilla! – húzott magához Ji, hogy szorosan megölelhessen. Pechemre a többiek is beszálltak és teljesen összepasszíroztak.

Mikor végre újra lélegezni tudtam megbeszéltük, hogy sok volt ez egy napra, úgyhogy mind elmegyünk aludni. Lezuhanyoztam, pizsamába bújtam és elaludtam. Álmomban furcsán ismerős helyen jártam. Egy óriási, sötét terem padlójára lapultam. Erősen lihegtem, de még bőven volt bennem erő. Megszokott kép tárult szemem elé, mikor egy fiú kezdett futni felém, készen arra, hogy megtámadjon. Startpozíciót vettem fel és vártam az első csapást. Még mindig lelapulva kifordultam az ütés elől, meglendítettem karomat, ám a fiú elhajolt és felém rúgott. Én is így tettem, összeakasztottam lábainkat, majd kiegyenesedtem. Megfeszítettem combomat és éreztem, ahogy csontja túlfeszül.

- Az első hiba. Ne hagyd, hogy az ellenfél satuba fogja bármelyik végtagod. Eltöri és abban a másodpercben a meccsnek számodra vége.

- Ne beszélj róla úgy, mintha sport lenne.

- Így könnyebben koncentrálsz. Ne gondolj a halálra, csak megbénít!

- Könnyű azt mondani.

- Mit gondolsz, miért vagyok még mindig itt?

Zihálva, émelyegve ébredtem fel. A mosdóba rohantam, hideg vízzel megmostam felsőtestem, de ez nem volt elég. Le kellett hűtenem magam, hát beálltam a zuhany alá és magamra engedtem a jéghideg nedűt. Testem gőzölgött, de nem bántam, jól esett. Valamelyest lehiggadtam, így elindultam a szobámba, hogy felöltözzek. Pechemre T.O.P a konyhából lépett ki épp, kezében pop-cornnal és üdítővel. Mikor rájött, hogy csak egy törököző van rajtam lehajtott fejjel húzta el a csíkot. Nem tudtam mit kezdeni a dologgal, hát szobámba mentem, felöltöztem, befeküdtem az ágyba és próbáltam nem gondolni az álmomra, de szemem előtt lebegett, fülemben csengett mondatom. "Ne gondolj a halálra, csak megbénít!" Nem tudtam, létezett-e valaha a fiú, küzdöttem-e vele, vagy jártam-e valaha azon a helyen. Csak abban voltam biztos, hogy nagyon felkavart.

T.O.P lépett be, halkan, nehogy felébresszen, ha már alszom. Ágyam mellé telepedett és beszélni kezdett.

- Tudom, hogy alszol, de szeretnék elmondani valamit. Mindenki kedvel és melletted áll bármi áron. Ezt már tudtad. De azt biztosan nem, hogy JiYongot és YoungBaet megbabonáztad. Én pedig félek. Igyekszem nem túlzottan megkedvelni téged, nehogy én is beálljak a sorba. Ji akkor változott meg, mikor együtt terítettetek, vagy akörül, nem tudom pontosan. Young mindig téged nézett és dalokat írt. Nem szeretném, ha a fiúk csalódnának, de ha egyiküket jobban megkedveled, a másik féltékeny lesz. Seung is gyakran járt nálad, ő rajzolt téged. Tudod, ő nagyon szeret rajzolni, festeni, fényképezni. Többféleképpen művész, mint mi. Fényképről jut eszembe, láttam, kitetted a képet. Kell majd csinálnunk egyet hatunkról is, hiszen már hozzánk tartozol. A szívünkbe csuktunk, vagy hogy mondják. Na, de én most megyek, aludnom is kéne valamennyit. Oh, még valami. Dae csak szégyenlős, de ha feloldódik, olyan lesz mint egy gyerek. Még azt is kinézem belőle, hogy mamának fog hívni. - nevetett fel, majd ugyanolyan halkan távozott, mint mikor bejött.

Agyam ezerrel kezdett kattogni az imént hallottakon, miközben szép lassan újra elnyomott az álom.

Reggel beszélni akartam T.O.P-al, hát bekopogtam hozzá. Beinvitált, de minden bizonnyal nem gondolta, hogy én vagyok az ajtó túloldalán, ugyanis alsónadrágban virított.

- Jajj, bocsi!

Vörösödve hátráltam ki. Pillanatokkal később farmerban és trikóban nyitott ajtót.

- Ne haragudj, nem számítottam rád. - vakarta fejét. - Segítsek valamiben?

- Bemehetek?

- Persze, gyere! - állt arrébb, hogy beengedjen. Ugyanakkora szobája volt mint az enyém, ugyanazokkal a bútorokkal, mint nálam, csak máshogy berendezve.

- Nem a sajátotok a ház?

- De, viszont ritkán vagyunk itt, könnyebb volt mindenből hatot venni. Általában a saját otthonában él mindenki, külön.

- Ja, persze, ez turné előtti lakás.

- Igen, az. Mit szerettél volna mondani?

- Előbb ígérj meg nekem valamit, kérlek!

- Rendben.

- Ne harapd le a fejem azért, amit mondani fogok!

- Ígérem.

- Oké. Nos, hallottam, amit tegnap éjjel mondtál. Mindent. Csak nem mertem válaszolni. Nem akarlak bántani titeket, sem bonyodalmat okozni, ezért, ha jobb megoldásnak tűnik, hogy elmenjek, gondolkodás nélkül megteszem, bármikor. Tudom, így is rengeteget kockáztattatok értem, és nagyon hálás vagyok az erőfeszítéseitekért, ígérem, hogy viszonozni fogom mindezt, ha nem bánjátok.

- Dehogynem bánjuk. Tudod, reméltem, hogy tényleg nem hallasz, de ha így alakult, jobb, ha tudod, tőlünk tényleg mindent meg fogsz kapni. Elbűvölő lány vagy, és mind nagyon kedvelünk, kizárt, hogy elengedjünk a nagyvilágba, csak mert ketten beléd estek. Majd kigyógyulnak belőled, vagy nem, igazából mindegy is. A lényeg az, hogy velünk vagy. Nem is tudhatod, mennyit erősödött a csapat, mióta itt vagy, pláne mióta ébren. De most menj készülődni, mert be kell mennünk a YG-be. Farmer, csinos felső, magas sarkú. Hozz magaddal edzős cuccot! Futás!