Felébredtem.
Nem tudtam hol vagyok, miért vagyok ott és hogy kerültem oda, csak szürkeséget
láttam.
Kellett pár perc mire körbe mertem nézni. Egy viszonylag nagy szobában találtam magam, falai fehérek, egyetlen ablaka hatalmasnak látszott, előtte óriási, vörös függöny lógott melyen át mégis bejutott némi fény. Hatalmas ágyban feküdtem, pihe-puha párnák közt, gondosan betakarva. Fejem alá értő kezek polcoltak párnát – magasan tartotta fejem, ám nem annyira, hogy nyakam megfájdulhasson. Karomba infúziót vezettek, és néhány fotel társaságában, kórházi gépek kisebb garmadája vett körül, ennek ellenére biztos voltam benne hogy nem ott vagyok, hiszen nem éreztem sem fertőtlenítő se hypo szagát, ami a betegellátó intézmények velejárója. De ha nem kórházban, mégis hol lehetek?
Hiába erőltettem, egyszerűen képtelen voltam bármiféle emléket kicsikarni az agyamból. Tátongó űrt éreztem memóriám hűlt helyén.
Erőlködésemben érdekes arcot vághattam, mert mikor bejött egy ápolónőnek tűnő hölgy, apró mosoly villantott, majd elpirult és lesütött szemmel nekilátott átrendezni az ágyneműt, ellenőrizni a gépeket. Fehér ruhát viselt, enyhe fertőtlenítő illatot árasztott minden mozdulatánál és tevékenységét elnézve úgy tűnt jól gondoltam, valóban ápolónő. Amikor kiment még mondott valamit egy számomra ismeretlen nyelven, majd meghajolt és érdekes módon sikerült ugyanazzal a mozdulattal kimennie és becsukni az ajtót, mintha jól begyakorolta volna…. Furcsának és egyben érdekesnek találtam a dolgot.
Kellett pár perc mire körbe mertem nézni. Egy viszonylag nagy szobában találtam magam, falai fehérek, egyetlen ablaka hatalmasnak látszott, előtte óriási, vörös függöny lógott melyen át mégis bejutott némi fény. Hatalmas ágyban feküdtem, pihe-puha párnák közt, gondosan betakarva. Fejem alá értő kezek polcoltak párnát – magasan tartotta fejem, ám nem annyira, hogy nyakam megfájdulhasson. Karomba infúziót vezettek, és néhány fotel társaságában, kórházi gépek kisebb garmadája vett körül, ennek ellenére biztos voltam benne hogy nem ott vagyok, hiszen nem éreztem sem fertőtlenítő se hypo szagát, ami a betegellátó intézmények velejárója. De ha nem kórházban, mégis hol lehetek?
Hiába erőltettem, egyszerűen képtelen voltam bármiféle emléket kicsikarni az agyamból. Tátongó űrt éreztem memóriám hűlt helyén.
Erőlködésemben érdekes arcot vághattam, mert mikor bejött egy ápolónőnek tűnő hölgy, apró mosoly villantott, majd elpirult és lesütött szemmel nekilátott átrendezni az ágyneműt, ellenőrizni a gépeket. Fehér ruhát viselt, enyhe fertőtlenítő illatot árasztott minden mozdulatánál és tevékenységét elnézve úgy tűnt jól gondoltam, valóban ápolónő. Amikor kiment még mondott valamit egy számomra ismeretlen nyelven, majd meghajolt és érdekes módon sikerült ugyanazzal a mozdulattal kimennie és becsukni az ajtót, mintha jól begyakorolta volna…. Furcsának és egyben érdekesnek találtam a dolgot.
Pár perccel
később bejött egy pasas, aki különböző nyelveken mondott egy-egy mondatot.
Gondoltam arra kíváncsi melyikre reagálok.
- Érti, amit mondok?
Bólintottam.
- Pompás! Miért is nem az angollal kezdtem?! Na, mindegy, - motyogta magában. – Kérem, megmondaná a nevét?
- A nevem….. – és ekkor megtorpantam. Mi is a nevem?
- Érti, amit mondok?
Bólintottam.
- Pompás! Miért is nem az angollal kezdtem?! Na, mindegy, - motyogta magában. – Kérem, megmondaná a nevét?
- A nevem….. – és ekkor megtorpantam. Mi is a nevem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése