Miért néz úgy, mintha valami lesből
támadó gyilkos lennék? - fordult az ismeretlen a fiúkhoz.
- Mert ijesztő fejed van mikor
vigyorogsz. - hallottam T.O.P hangját valahonnan a sarokból.
- Kössz, ez kedves. - fanyalgott a srác.
- Szia, a nevem Jackson, a JYP Entertainmenthez tartozom, tehát elvileg nem
kéne itt lennem, de annyira sokat hallottam rólad, hogy képtelen voltam
kihagyni az alkalmat, hogy megismerhesselek. Tudod, ezek itt - bólintott a
többiek felé - nagyon pletykásak ám!
- Hello. Ha sokat hallottál rólam, akkor
minden bizonnyal totál felesleg lenne bemutatkoznom, úgyhogy nem is teszem.
Egyébként, így Ent. és név után tudom, ki vagy, olvastam már rólad és a
Got7-ről. Egész jók a számaitok, bár csak audiot hallgattam, így a táncotokról
nem tudok nyilatkozni.
- Köszönöm mindannyiunk nevében! -
hajolt meg - Egyszer eljöhetnél megnézni egy próbát, ha van kedved, és a fiúk
nem ellenzik.
- Meg a JYP.
- Igaz. Néztem, ahogy táncolsz, azt kell
mondjam, nagyon tetszik. Szexi, hogy ennyire ösztönösen mozogsz. - mosolyodott
el.
- Köszi! - Felém nyújtotta kezét, hogy
segítsen felállni, majd a kiskutyaszemekkel a többiekre nézett. - Ugye nem
árultok be, hogy itt jártam? Nem bírtam ki, hogy ne találkozzak a csajszival.
- Nem, csak húzz innen! - intett az ajtó
irányába T.O.P.
- Jól van, na!
Lehajtott fejjel, látványosan
összegörnyedve a "szomorúságtól" kisétált az ajtón.
- Nem azért, hogy szemtelen legyek, de
ez most mi volt?
- Jóban vagyunk a Got7-el, néha sikerül
összeülnünk szórakozni is, de leginkább csak a neten dumálgatunk és nagyon
piszkálod a fantáziájukat. Jacksonét kicsit talán túlzottan is. - mondta
összehúzott szemöldökkel T.O.P.
- Ohh, oké.
- Mi az a cetli nálad? - nézett a nemrég
Tablotól kapott lapra SeungHyun.
- Nem tudom, Tablo adta. Talán
telefonszám lehet, tekintve, hogy az érthetetlen felirat alatt számsor van.
- Miért adta meg neked a számát?
- Jó kérdés. Azt mondta, ha legközelebb
eltévednék, hívjam fel. Merthogy nem találtam a termet.
- Mondtam, hogy el fog veszni. -
eresztett meg egy ronda tekintetet YoungBae T.O.P felé.
- De ideért!
- De eltévedt.
- De itt vagyok.
- Oké, befejeztem.
- Egyébként, most mire is várunk?
- Visszajelzésre YG papától. Meg a
táncosokra. Éjszaka is próbálunk. Ha gondolod, menj haza nyugodtan, úgyis el
kéne kezdened a proffal is tanulni.
- Nem lehetne inkább holnap, vagy itt?
Nem szeretnék egyedül lenni a házban, ha nem nagy probléma. Természetesen
keresnék egy másik termet, hogy ne zavarjam a próbátokat. És persze haza tudok
sétálni egyedül, semmi esetre sem szeretnék terhet jelenteni.
- Ugye tudod, hogy egy angyal veszett el
benned? - mosolygott T.O.P.
- Umm, nem hinném.
- Maradj az emeleten, próba után
megkeresünk és haza megyünk.
- Köszönöm! - meghajoltam, mert úgy
éreztem helyén való.
-
Eszméletlen, hogy milyen sebességgel tanulsz! Túl gyorsan beleszoksz a
kultúránkba. - csóválta fejét JiYong.
- Túl üres a fejem ahhoz, hogy bármi
kitaszítsa belőle.
- Ugye csak viccelsz? Te vagy a
legokosabb ember, akivel találkoztam.
- Megjött a válasz! - ordított fel a gép
mellett ülő DaeSung, minek következtében majd' beszakadt a dobhártyám.
- Mit ordibálsz? - vágta tarkón
YoungBae.
- Olvasom: "Kitűnő koreográfia,
gratulálok! Tanuljátok be, a turné minden állomásán elő kell majd adnotok! Jó
szórakozást a munkához!" Király! - vigyorgott.
- Küldd el JiYong koreoját is!
- Megvolt.
Megérkeztek a táncosok, így gyorsan
felhívtuk a professzort, hogy megkérdezzük, tudna-e velem foglalkozni egy
picit. Naná, hogy a válasz "Természetesen!" volt. Azt hittem menten
belehalok a nevetésbe. Amíg vártam, a próbát néztem. Elvarázsolt a srácok
mozgása. Mintha víz küzdött volna a sziklával. A sajátos mozgás úgy olvadt bele
a közös koreográfiába, mint ahogy a patakban lévő sziklák szétválni
kényszerítik a vizet, a szóló kiugrásoknál pedig a jellegzetes mozdulatok,
melyeket a fiúk ugyan nem követtek, de a táncosok idomultak, mint a köveket
elrepesztő folyam. Víz kontra szikla. Imádtam. Töprengésemből a prof zökkentett
ki.
- Kisasszony! Jó estét! Elkezdhetjük a
tanulást?
- Jó estét! Persze, erre tessék! Láttam
itt egy sarokboxot, asztallal, azt hiszem, ideális lenne a programunkhoz.
- Megenged egy aprócska észrevételt a
beszédét illetően?
- Tessék csak!
- Ön nagyon kedves és udvarias, mindig
úgy fogalmaz, mintha idegen lennék. Sok időt fogunk tanulással tölteni, kérem,
kezeljen barátként, ha nem okoz Önnek kényelmetlenséget!
- Rendben, igyekezni fogok.
- Akkor kezdhetjük is. A barátai
értesítettek róla, hogy Ön elkezdte önállóan tanulni a nyelvet. Kérem, be tudná
mutatni a tudását? Hoztam füzetet és író eszközt. Nem kell megijednie, ha
esetleg elhagyná, vagy otthon felejtené, mindig lesz nálam.
- Ez igazán figyelmes. Ugyanakkor,
ügyelni fogok rá, hogy mindig nálam legyen. Megtanultam a számokat kimondani és
leírni, emellett néhány írásjel rajzolásának technikáját és persze az adott jel
jelentését is. Ezeket meg is mutatom azonnal.
Rengeteget tanultunk, már világosodott
kint, mikor SeungHyun jelent meg mellettem. Felajánlotta a nyelvésznek, hogy
haza visszük, de ő saját autójára hivatkozva elutasította.
- Ma adok interjút rólad. - jegyezte meg
Seung, már a kocsiban ülve.
- Minden rendben fog menni? Van olyan
kérdés, amire nem tudsz válaszolni, ha felteszik?
- Akad. De majd megoldom és otthon amúgy
is átrágom még magam az előre megbeszélt kérdéssoron veled.
- Akkor kezdjünk ezzel.
- Nem. Először megállunk vásárolni, hogy
legyen valami ehető a hűtőben. Aztán otthon gyors zuhany, dokihoz akarlak
vinni.
- Ne csináld már, át tanult ám az
éjszakát, annyi infó nyüzsög a fejemben, hogy képtelen lennék ellazulni.
- Jó, de a közeljövőben elviszlek.
- Kétlem, két nap múlva kezdődik a
turné.
- Aish, tényleg! Akkor utána. Egyébként,
miért ülsz mindig így? Nem zavar, csak olyan érdekes. - halvány mosolyával és
szégyenlős tekintetével elfeledtette velem a fáradtságot s olyan hangos nevetésben
törtem ki, hogy szinte belerezzent.
- Olyan édes arcot vágtál az előbb!
- Nem, Az nem volt édes.
- De, nagyon! Egyébként így kényelmes és
még startra kész is, ha baj történne.
- Balesetre számítasz?
- Nem, csak tuti, ami ziher.
- Kössz a bizalmat!
- Tudod, hogy bízom benned.
- Igen, tudom. - mosolygott. - Bejössz
velem a boltba?
- Be, persze!
Mindenféle vicik-vacakot dobált a bevásárlókocsiba,
hiába mondogattam neki, hogy kajáért jöttünk, nem kacatokért. A játék osztályon
olyanok voltunk, mint két ötéves. Plüssöket ölelgetve és dobálva szórakoztunk
vagy harminc percet.
- Ezt megveszem neked. - nézegetett egy
nagy szemű elefántot Seung.
- Ne már!
- De! Cuki és akkora szeme van, mint
neked.
Hozzávágtam egy plüsst, majd rászóltam,
hogy valamikor haza is kéne érnünk, így megvettünk minden szükséges, és persze
minden felesleges dolgot, majd haza indultunk. Otthon megetettük a srácokat,
hogy elmehessenek aludni, mi pedig átvettük a kérdéseket. Amire Seung nem
tudott válaszolni, arra kreáltunk valami feleletet együtt. Ez után a Bevásárlás
Királya elment fürdeni, hogy utána készülődhessen, engem pedig megszállt az
ihlet. Bementem a művészeti szobába, kezembe fogtam egy ecsetet, mélyen magamba
szívtam a kellemes festékszagot. Rengeteg színt találtam és nem bírtam
magammal. belemártottam kezemet, és vonalakat, formákat kezdtem rajzolni a
vászonra. Mikor hátraléptem, hogy megnézzem a művet, Seungba ütköztem.
- Ez gyönyörű.
- Csak firka.
- Ezt érzed?
- Afféle. Ezt látom, mikor táncoltok.
- Tökéletes. De most futás zuhanyozni,
csupa kosz vagy! - kezdett a fürdő felé lökdösni.
Kezembe adott egy férfi tusfürdőt, ami
állítólag leszedi a festéket, majd magamra hagyott. Mikor végeztem egy üzenet
várt az asztalon. "Sajnos előbb kellett mennem, de sietek vissza. Addig
pihenj egyet, hosszú lesz még a nap! Szép álmokat! SH"
Inni akartam egy pohár vizet, de a
srácok eltüntették a poharam, ezért fel kellett más z nő m a pultra, hogy
elérjem a felső szekrényt. Hallottam, hogy valaki közeleg, de nem számítottam
rá, hogy csípőmnél fogva leránt onnan és teddymaciként kezd ölelgetni.
- Hmm, olyan jó illatod van. - hallottam
YoungBae hangját.
- Ez Seung tusfürdője. - nevettem fel.
- De neked mindig jó az illatod.
Orrát nyakamba fúrta és mélyen belélegezte
illatom, miközben én visítva próbáltam menekülni. JiYong persze pont ezt a
pillanatot választotta, hogy belépjen az ajtón. 'Egyáltalán mikor ment el?'
Vidámnak tűnt, de mikor meglátott bennünket, arcáról lefagyott a mosoly.
- Menjetek szobára! - szólt az epés
megjegyzés.
- Ne csináld JiYong, inkább segíts
menekülni!
- Úgy tudtam elég jó vagy benne.
- Mint azt elmondtam, nem áll
szándékomban igénybe venni azt a tudást.
- Óóó, szóval el akarod játszani a
törékeny kislányt. Értem.
- YoungBae, tegyél le! Mi a baj Ji?
- Ne nevezz így!
- Eddig nem zavart. - hökkentem meg.
- Eddig nem gyűlöltelek.
Elviharzott mellettem, vállával meglökte
vállamat, ami Nem fájt, de nagyon rosszul esett. Vártam még néhány másodpercet,
hátha magyarázatot ad viselkedésére, de mikor bevágta maga mögött az ajtaját,
inkább én is célba vettem a sajátomat. Leültem ágyamra és új állatkámat
szorongatva próbáltam nem elsírni magam. Mikor Seung haza ért, benézett hozzám,
hogy elújságolja, jól ment az interjú. Gratuláltam neki, beszélgettünk egy
kicsit, majd ő is elment pihenni.
A nap hátra levő részében JiYong ügyet
sem vetett rám, s mikor az újabb egész éjszakás gyakorlás és próba után
elköszönt egymástól a csapat, nemes egyszerűséggel levegőnek nézett. SeungHyun
felajánlotta, hogy pihenjünk a kanapén, mert az semleges terület, senki sem fog
félre érteni bennünket, de inkább az ágyába küldtem, hogy pihentető is legyen
az alvás.
Pár órával később riadtan ébredtem egy
újabb rémálomból. Teljesen kétségbe voltam esve, nem mertem egyedül maradni.
Belopóztam JiYonghoz, leültem ágya mellé a földre és nézni kezdtem arcát.
- Mit keresel itt?
- Sajnálom, nem akartalak felébreszteni.
Csak nem tudtam egyedül maradni.
- Akkor menj YoungBaehoz!
- Miért haragszol rám?
- Süket vagy? Azt mondtam, menj el!
- Tudhatnád, hogy nem megyek.
- Leszarom, mit csinálsz.
- Miért haragszol rám?
- Ez már volt.
- De nem válaszoltál.
- Mert nem akarok.
- Kérlek! Tudnom kell, mi rosszat
tettem.
Nem felelt. Azt hittem, talán elaludt,
mikor hirtelen magához rántott és megcsókolt.
- Szeretlek. De te mást szeretsz.
- Én mindannyiótokat szeretlek.
- Nekem ez nem elég. Sajnálom. Nem bírok
a szemedbe nézni, tudván, hogy nem szeretsz úgy, mint én téged. Ez világos,
hiszen Younggal enyelegtél délelőtt is.
- Csak szórakozott. A nyakam
szagolgatta, hogy visítsak.
- Ő nem így gondolta.
- Igyekszem immunis maradni, hogy
titeket védjelek.
- Mégis mitől?
- Egymástól, a főnöktől, attól, hogy
rajongóitok megharagudjanak.
- Ha választhatnál, megtennéd?
- Nem. Inkább haragudjatok rám
mindketten, mint hogy egymás ellen forduljatok.
- Miért nem akartál egyedül maradni?
- Rosszat álmodtam.
- Miért ide jöttél?
- A te ölelésed nyugtat meg a legjobban.
- Akkor bújj ide!
Felemelte takaróját, s mikor mellé
bújtam szorosan magához ölelt.
- Holnap indul a turné, igaz?
- Igen. Holnaptól utazunk. Úgyhogy most
aludd ki magad Törpe.
- Rendben.
- Néha morcos leszek. Ha eszembe jut,
hogy nem ölelhetlek úgy, ahogy szeretnélek. Olyankor bújj hozzám. - mondta már
félálomban.
- Meglesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése