13.Fejezet

Imádtam, ahogy mozogtunk, imádtam, ahogy összeforrt testünk minden moccanása a ritmusra. Véget ért a szám, mire JiYong odasétált a hifi melletti szekrényhez és kivett belőle egy laptopot. Leültetett a földre, mellém telepedett, majd elindított egy videót. Csodálkozva lestem a gépet, mire elnevette magát. MI voltunk a felvételen, de én nem láttam sehol kamerát.

- Ezt honnan?

- Látod azt a pici rést a tükör közepén, nagyjából a fejmagasságodban?

- Yapp.

- Na, az ott egy kamera. Van egy mögöttünk, és a szoba jobb felső sarkában. Így nem zavar a jelenlétük és mindenki tud koncentrálni, de fel is vehetjük a próbákat, hogy kielemezzük a hibákat.

- Király! – vigyorogtam.

- Na, nézzük.

Nem voltam elégedett a mozgásommal, de Ji mozgása nagyon tetszett, ő pedig pont fordítva gondolta. Elkezdtük megtanulni a lépéseket. Mivel először ösztönösen mozogtunk, most lassan, odafigyelve ismételtünk el minden mozdulatot. Épp az egyik egymásba gabalyodós figurát próbáltuk eléggé bénán, hatalmas röhögések közepette újrateremteni, mikor YungBae nyitott be. Szeme villámokat szórt JiYong felé.

- Ti meg mit csináltok?

- Táncolni próbálunk.

- Hát igen…. próbálunk. – nevettem el magam. – A probléma az, hogy ötletünk nincs, hogy csináltunk meg egy mozdulatot, és jelenleg esve-kelve igyekszünk összehozni.

- Maradjunk annál, hogy esünk-kelünk. Segítesz Tae?

- Utálom, ha Taenek hívsz.

- Akkor segíts nekünk.

- Mutasd – fújtatott nagyot YoungBae, de ha szemmel ölni lehetne...

Megnézte a videót, maga mellé szólított és elkezdte mutogatni mimet hova tegyem, miközben ő Ji részét táncolta. Végül vele is hatalmasakat estem, amin JiYong jót nevetett, Young pedig tarkón vágta.

- Ya! A végén megbutulok miattad.

- Az már megtörtént.

- Ya! – ütöttem fejen gyengéden Youngot – Szégyelld magad! Kwon JiYong, ha nem fejezed be a röhögést, te is kapsz! – kiáltottam el magam.

- Kapj el, ha tudsz! – öltötte ki nagyra nőtt óvodás módjára a nyelvét.

- Na, gyere csak! Young segíts!

Együtt kezdtük kergetni Jit, aki annyira nevetett, hogy pár kör után kifulladt, és hagyta, hogy hátára ugorva a földre döntsem. Young is odaért, alaposan megcsikiztük az alattam fetrengő srácot, majd tarkón ütöttem és leszálltam a hátáról. Ekkor a két csávó összenézett és engem kezdett üldözni. Kirohantam a próbateremből a lépcső felé, egy fordulattal kikerültem a hirtelen felbukkanó SeungHyunt, de megbotlottam. Kis híján a korlátnak estem, de elkaptam azt és átlendülve felette lógtam egy picit, majd eleresztettem és a padlóra érve behajlítottam térdeimet, hogy tompítsam az esést. Három kerek szempár meredt rám a korlát fölül. Én is meglepődtem, nem is sejtettem, hogy képes vagyok ilyesmire.

- Ez meg mi volt?

- Umm… Nem tudom. – lábamra meredve, fagyottan álltam a nappaliban.

SeungHyun lerobogott a lépcsőn, karjaiba kapott és a kanapéra ültetett. Nem tudtam ellenállni, megmozdulni vagy levegőt venni. ’ Mégis mi a franc volt ez? Hogy csináltam és mikor tanultam? ’

- Jól vagy, Picúr?

- Én… Én nem tudom, hogy csináltam, nem tudom, mi volt ez, én csak nem akartam elesni, nem is irányítottam a mozdulataimat, csak úgy jöttek. Nem… Nem értem mi történt.

Könnybe lábadt a szemem, megijedtem önmagamtól. Nem akartam sírni, nagy levegőket vettem, hogy visszatartsam. Lassacskán újraindult az agyműködésem. Tudtam, hogy a fiúk valahol az épületben edzeni is tudnak, így az előttem térdelő SeungHyunra emeltem tekintetemet.

- Hol szoktatok edzeni? Oda vinnél? Szeretnék kipróbálni valamit.

- De mit?

- Az erőmet. Erősnek érzem magam.

- Öhh… Oké. – hangzott a bizonytalan válasz.

Lementünk a pincébe, majd egy abból nyíló ajtón át a konditerembe. Rengeteg gép volt mind más és más izmot hivatott megmozgatni, bár dunsztom sem volt, honnan tudom én ezt. Nagy levegőt vettem, és a súlyzókhoz sétáltam. Megfogtam egy közepes méretűt és gond nélkül megemeltem. Tudtam, hogy felemelhetném a nagyobbat is, de nem akartam.  Ugyanígy tettem minden géppel. Közepes súlyon használtam mindent, nem akartam megijeszteni a többieket, de így is csak halként tátogva nézték tevékenységemet. Megköszöntem, hogy lehoztak ide, majd visszamentem a próbaterembe. Elszánt voltam, tudni akartam, mire képes a testem, így a fal felé futottam és kivédtem az ütközést. Olyan mozdulatokat tettem, amikről azt sem tudtam, hogy léteznek, majd pihegve dőltem el a földön. ’ Honnan tudok én ilyeneket? ’

YoungBae nyitott be, először csak résnyire nyitotta az ajtót, majd teljesen kitárta és belépett.

- Jól vagy?

- Igen. Vagyis nem. Olyanokra vagyok képes, amik megrémítenek. Azt hiszem egy elefántot is képes lennék feldönteni. Nem értem az egészet.

- Azt hiszem, nem volt túl jó sorod eddig.

- Igen, szerintem se.

- És most mi lesz?

- Nem tudom Felvett a kamera?

Igen, felvett. Minden egyes mozdulatomat felvette. A felvételen gyors voltam és erős, de a valóságban ki tudtam volna dobni a taccsot, szédültem és féltem.

- Ezt megmutatjuk a fiúknak is. Utána eldöntjük, mit tegyünk.

- Muszáj?

- Igen. De ne félj! Meglepő lesz, de mindenki melletted áll.

Átölelt, és megpuszilt. Furcsa borzongás futott végig a gerincemen, olyan dolgot éreztem, amire nem számítottam. YoungBae csillogó szemmel közeledett arcomhoz, homlokát homlokomhoz érintette miközben becsukta szemét és nagy levegőt vett.

- Aish, nem lehet. Pedig ha tudnád, milyen igéző vagy…

- Mit is jelent ez az „Aish”?

- Ez olyan basszus-szerűség, de nyilvánosan is kimondható.

- Értem.

- Jól tereled a témát Prücsök! – tartotta fel kezét. Belecsaptam, majd felálltunk, hogy megmutassuk a többieknek is a videót. Rettegtem, hogy megijednek tőlem, hogy ellenem fordulnak. Young az ebédlőasztalhoz trombitálta a társaságot, és elindította a videót.