3.Fejezet

Nyílt az ajtó. Minden belépőt azonnal megnéztem, amennyire csak lehetett, hátha ismerősnek találok valakit. Mindegyikőjük magas volt és vékony, mégis izmos, legalább kis mértékben.
Egy darabig csend volt, mindenki arra várt, hogy a másik megszólaljon, miközben én igyekeztem kielemezni mindent, amit láttam. Mindannyian laza, kényelmes ruhát viseltek, melyek láthatóan jó minőségű anyagból készültek. A legmagasabbnak közülük jól fésült fekete haja volt, szögletes álla és határozott vonalú orra markánssá és rosszfiússá tette arcát. Szeme színét ugyan nem láttam, mivel a földet fixírozta, de biztos voltam benne, hogy sötét, s olyan mélységet rejt magában, melyben könnyedén elveszik az ember. Piros melegítőnadrágot és erősen lisztes fekete pólót viselt, ami látni engedte izmos mellkasát és szálkásra gyúrt karját. Eddig padlóra szögezett tekintetét rám emelte, majd látva hogy épp őt nézem elpirult, s gyorsan lehajtotta fejét.
- Nos, ha senki nem mond semmit, azt hiszem, jobb, ha a kisasszony tesz fel kérdéseket, ha szeretne. – Fordult felém a soknyelvű férfi.
- Umm, persze. Először is… kérem, bemutatkoznának? Sajnos nem garantálhatom, hogy meg tudom jegyezni, de azt hiszem, jobb lenne, ha tudnám, ki kicsoda.
- Persze, ez természetes. Az én nevem Hyun Jun, én fogok segíteni Önnek a koreai nyelv elsajátításában, ha szeretné megtanulni. Örvendek a találkozásnak.
A férfi meghajolt, majd hátrébb lépett, jelezve ezzel a többieknek, hogy ők jönnek. Pár bizonytalan összenézés után egyikőjük előrébb lépett, s Hyun Jun-hoz hasonlóan, ő is meghajolt.
- Üdv, a nevem Lee Seung Hyun, szólíts SeungHyunnak, vagy SeungRinak, ahogy tetszik. - mondta szerényen mosolyogva. Arca enyhén kisfiús volt, sötét szeme csillogott, bár erősen karikásnak tűnt. Orra egyenes, szája enyhén dús, felső ajkán szemrevaló cakkal.  Félhosszú fekete haja kócos, úgy tűnt csak nemrég ébredt. Én is mosolyogtam, s meghajtottam a fejem.
- Helló, Kwon Ji Yong vagyok, kérlek, hívj JiYongnak! – szólt a mellette álló. Hófehér haja épp olyan hosszú volt, mint SeungHyunnak, arca – legfőképp álla hegyessége miatt – szívre hasonlított, szeme szűk, orra egyenes és pisze, ajkai teltek, cakkosak. Azt hiszem, talán a ’szép’ szóval lehetne jellemezni… Igen, ez a fiú szép volt. Nem mosolygott és enyhe ellenszenvet véltem felfedezni tekintetében, ám nem értem rá most ezzel foglalkozni. Először választ kell kapnom a kérdéseimre. Minden bizonnyal illetlenségnek számított, hogy nem hajolt meg, mert jobbján álló társa alaposan hátba vágta, melyet SeungHyun szúrós pillantással díjazott. A srác elvigyorodott, majd mélyen meghajolt.

- Örülök, hogy felébredtél, a nevem Dong Young Bae, hívj TaeYangnak vagy YounBaenak, ha lehet, inkább utóbbi. Kérlek, bocsásd meg Jiyong szenvtelenségét, néha elhagyja a jó modor. – dobott felém egy 1000 wattos mosolyt. Igazán szimpatikus volt. Életvidámnak, lendületesnek hatott, csillogó szeme bizalmat és jóindulatot sugárzott, szögletes állkapcsa imponált. Izmai jól láthatótan kirajzolódtak pólója alatt, egyértelműen sokat foglalkozott a testedzéssel. Pont, mint egy sztár.

A két utoljára maradt krapek szem-és, fej-csatát vívott az utolsó helyért. Végül a padlómustrás nyert, így a közte és YoungBae közt álló kékesszürke?, hosszúkás hajú csákó kénytelen volt megszólalni. Mélyen elvörösödve, mindvégig meghajolva hadarta el mondandóját.

- Kang DaeSung vagyok, szólíts DaeSungnak, vagy ahogy csak szeretnéd, nekem mindegy, örülök a találkozásnak. – A megkönnyebbüléstől hatalmasat lélegezve egyenesedett ki és titkon rám pillantott. Biztos a reakcióm érdekli. Biztatóan mosolyogva biccentettem, majd konstatáltam, hogy az ő testalkata sem különb a többiekénél. Edzett, de nem túlontúl izmos, arca szélesebb, orra lapos, szeme vékonyabb mindegyikőjükénél.

Az előzőleg mar szemrevételezett, utoljára bemutatkozó pasas következett. Kezét összekulcsolta háta mögött, meghajolt, majd pillantását az enyémbe fúrva bemutatkozott.

- A nevem Choi Seung Hyun, szeretném, ha T.O.P-nak szólítanál. – Majd barátaihoz fordult, s közölte – nyertem srácok. Barna a szeme.

Nyelvet öltött társaira, rám kacsintott, ám cseppet sem hozott zavarba, nem úgy, mint a többieket.